Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 27 De hogyan is alakult az alku és szerződés fogalma történelmünkben? Mindkét kifejezést kompromittálta a történelem. A társadalmi szerződés fogalmát megkoptatta a francia forradalom jakobinus terrorja. A kortársak sem éltek vele, bár logikája áthatotta cselekedeteiket. A magyar liberálisok nemzetépítő politikája erre épült. A politikai jogokért cserébe azonosulás az új nemzettel, a magyar nyelv elsajátítása — a liberális publicisztika, a megye- és országgyűlési retorika vezérszólama. De mindig ügyeltek rá, hogy ne legyen rideg üzleti jellege. Az asszimiláció fogalmát diszkreditálta a dualizmus nemzetiségi politikája, amelynek mentsége csak az lehet, ami utána következett. Magyarországon az asszimiláció kifejezés a két világháború közötti kvázi- hivatalos ideológiává emelt szelektív antiszemitizmus kulcsfogalma lett, mert az - úgymond — rosszul vagy' félig és a nem asszimiláltak alkották a dichotóm nemzet- és társadalomszemlélet negatív pólusát. „A bizonytalan asszimiláció”, mint a politikai köpenyegforgatás magyarázata ma is felbukkan, amikor kikeresztelkedett, forradalmi demokratából a neoabszolutizmus talpnyalóivá átvedlő zsurnaliszták bemutatására kerül a sor. Ezek két díszpéldánya: Julian Chownitz és Ludwig Wysber szerint a zsidók „a forradalomban a legbuzgóbb magyart játszották meg és ebben »az üzletben« ők voltak a fő bujtogatók”, és „piszkos haszonlesés volt tetteik mozgatórugója”.91 Tegyük hozzá, hogy Chownitz — a közhiedelemmel ellentétben — nem volt zsidó, lapjában, a pesti Opposition ban következetesen utasította el a zsidóellenességet, a pesti fejleményeket visszafogottan ismertette, és a pozsonyi vérontás kapcsán arra utalt, hogy' „a sajnálatos zsidóvitát mindkét részről táplálják”, és figyelmeztetett, hogy' „ebből csak a csőcselék nyer; később a reakció”.92 Viszont annyira jel- lemtelennek bizonyult aztán, hogy' tanácstalanul állunk Wysber azon vádja olvastán, mely szerint újságíró-kollegája egyszerre szervezkedett a zsidóellenes tömörülésekben és közben gazdag zsidóktól pénzt kért a zsidóellenesség elhárítására.93 Wysber a Kossuthtal rokonszenvező — rövidéletű — Der Patriot című pesti esti lapot szerkesztette, majd később emlékiratszerű írásában a zsidókat denunciálta, mert főleg ők alkották a magyar forradalom „kémrendszerét”, és „semmiféle veszélytől nem riadtak vissza, hogy a magyar hadsereget élelemmel, munícióval és hadfelszerelésekkel lássák el” 94 És amíg 1848 nyarán lapja ironikusan tette szóvá, hogy' a magy'ar országgyűlés elnapolta a zsidóemancipációt, és csak az elvet hangoztatta, és így „a szorongatott haza 400.000 hű polgárral lett gazdagabb elvben”,95 1850-ben már elégedetten nyugtázta ezt (az emancipáció elnapolását 1848 nyarán), miután hosszasan ecsetelte a zsidó „szemtelenséget” 96 * 13 14 ‘Jl Id. HAusi.liR, 1976. 71-72. p. Die Opposition, 1848. 13. sz. (április 25.) 50. p. 13 S. LhngYIÍI.MÁRTA: Eg)’ tévelygő Habsburg-alattvaló a 19. század derekán. Bp., 1985. 69. p. 14 WYSBKR, Ludwig: Lebensbilder aus Ungarn. Wien, 1850. (továbbiakban: WYSBI'R, 1850.) 34., 37. p. 35 D.: Im Prinzip. In: Der Patriot, 1848. 25. sz. (augusztus 5.) 225-226. p. % WYSBHR,1850.41.p.
