Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
26 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) lozta, mint a címlapon állt: „Felvilágosodott vallásosság, tiszta erkölcsiség és buzgó hazafiság az izraeliták közti elterjedésére”. Emez: „a zsidóságnak a magyar irodalombani képviseletének első kezdete”,86 jellegzetes értelmiségi kezdeményezés.87 Horn Ede az író Diósy Mártonnal és Szegfi Mórral közösen szerkesztette az említett egylet megbízásából. Mintha Kisfaludy Károly példáját akarták volna követni, aki egy évkönyvvel szerzett olvasókat a magyar irodalomnak.88 A magyarsággal való egybeolvadás programjának és mitológiájának foglalata ez a kis kötet. Példázza azt, ahogy a reform jegyében a zsidó identitást a magyar identitással próbálták összekapcsolni. Hogy ennek a kísérletnek a horderejét felmérjük, látnunk kell a kortársak hasonló erőfeszítéseit, és előtte ezek historiográfiai mérlegét. A mából visszatekintő elemzők olykor az asszimilációs alku vagy szerződés sémájával — az emancipációért cserébe asszimiláció a magyar nemzethez — jellemzik ezt a folyamatot.89 Az alku-séma előnye és historiográfiai sikere heurisztikus jellegében rejlik. Lépten-nyomon való ismételgetése azonban a biznisz-nyelv paneljévé teheti. Az egyéni döntésekben rejlő spontaneitást utólagos racionálisnak tetsző sémával helyettesíti, az egyént valamiféle szociológiai konstrukcióba szoríthatja, netán hordába tereli, igaz, egyben az egyéni döntés racionalitását jelzi. A racionális döntés drámaiságát emeli ki az alku „fausti” jellegének, vagy a „fausti alku” hangoztatása, először az asszimiláció klasszikus hazája, Franciaország zsidósága vonatkozásában: „Miként Faust bölcsességre és tudásra úgy tett szert, hogy el kellett adnia lelkét a gonosznak, a zsidók egyéni szabadságot kaptak, mint állampolgárok, de elvárták tőlük, hogy adják fel középkori gondolkodásmódjukat és magatartásukat, különösképpen közösségi szeparatizmusukat, klánszerűségüket, és nem divatos beszédüket és öltözködésüket. Ettől fogva úgy kellett kinézniük és cselekedniük, mint a középosztálybeli franciáknak — asszimilálódniuk kellett a nemzeti burzsoáziához.” De vajon a zsidók, vagy egy részük ilyen fausti késztetéseket éreztek volna? Idézett szerzőnk — aki egyébként a 19. századi zsidó reformációnak nem szentel teret, mert ha azt komolyan vesszük, akkor a fausti metafora létjogosultsága csak ortodox szempontból nem kérdőjelezhető meg - nem teszi fel így a kérdést, de később politikaelméleti prózaisággal értékeli az alkut: „Ez a zsidóknak felajánlott társadalmi szerződés volt, és ők azt lelkesen fogadták mindkét fél kölcsönös előnyére.”90 86 Einhorn Ignác: A zsidó-ügy és a sajtó honunkban. In: Első magyar zsidó naptár és évkönyv. Pest, 1848. 225. p. 87 SZAI.M Anna: Ábrahám és Árpád. A zsidó értelmiségi útkeresése a szabadságharc előestéjén. In: /rodalomisment, 1998. 1-2. sz. 79-86. p. 88 KÓSAJÁNOS: Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig. Bp., 1937. 131. p. 81 KARÁDY Viktor: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Bp., 1997. " CANTOR, Norman F.: The Sacred Chain. The Histon' of the Jews. New York, 1995. 236., 241. p.
