Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 19 telői magánpapja lett. De mint Baudelaire gúnyosan megjegyezte: „Mi nem sacerdotium manapság?”61 A lelkiismereti szabadság és a transzcendencia igenlésének velejárója a dogmák és a rituális külsőségek elvetésével való Istenkeresés. A zsidó világ sem maradhatott a maga elzártságában. A gettó falait kívülről és belülről egyaránt bontani kellett. A változást viszont drámaibbá tette a zsidóság sajátos helyzete. A reformtörekvések mintha egyik pillanatról a másikra robbantak volna be a hagyományosnak tetsző világba, bár a szembenálló álláspontok fokozatosan alakultak ki. „A magyar Izraelben két párt áll egymással szemben” — hangoztatta 1846-ban Pápán Löw Lipót, rögtön fel is vetve a kérdést: „Miben különbözik egymástól ez a két párt? - ezt nem olyan könnyű meghatározni, mint talán ti gondoljátok. Először is mindkét oldalon sok olyan társ áll, akik nem tudják megmonda- ni, hogy mit akarnak vagy nem akarnak. Másodszor sem ezek, sem azok szóvivői nem jutottak el odáig, hogy nézeteiket és szándékaikat, véleményeiket és érzéseiket félreértés nélkül világosan és érthetően kifejezésre juttassák.” Jellemző, hogy Löw Lipót nem is nevezte meg a pártokat. Nyilván az ellentétek éleződését akarta kerülni, miközben a különbségeket nagyon is hangsúlyozta. „Atyáink utolsó, Zsigmond király alatti bevándorlása óta, tehát több mint négyszáz éven keresztül” a szellemi és hitközségi irányítás azon párt kezében volt, amely magát „zsidónak nevezi”. Mintegy 25 éve lépett fel a másik párt, tehát 1821-ben. Addig nem volt iskolája „a magyar Izraelnek”, nem voltak zsidó műhelyek, egyedenegy földműves sem, a zsinagógában nem prédikáltak csak évente kétszer, a Talmudot tanuló ifjak világi könyveket nem tanulmányozhattak, viszont 1821 után minden megváltozott: iskolák álltak fel, kézműves-, földműves- és magyar nyelvet terjesztő egyletek születtek. A szószékről rendszeresen hirdetik a polgári erényt, „és lassan kezdik az izraelitában elismerni és tisztelni az embert”. „Maga a szembenállás és az ellenkezés, a vádak és a rágalmak mind a megkezdett jobbítások üdvösségét és szükségességét helyezik világosabb fénybe, és így alázatosan el kell ismernünk: Ez a harc is a seregek Urának műve, csodálatos O elhatározásában és munkájában.”62 A zsidó reformerek mozgalma az európai polgárosodás szerves fejleménye volt. A nemzetté válás egyetemességét vallották, éspedig azt, hogy a zsidók hazájuk és országuk állampolgárai kell hogy legyenek, azaz: az ott élő nemzet — jogokban és kötelességekben osztozó - tagjai. Az identitás megőrzésének és a felszabadulás hatalmas élményét kínálta a reform, mert a zsidó kiválasztottság hitét feloldotta az egyetemes emberi szabadság, egyenlőség és testvériség érvényesítésének hivatástudatában. Az 1830-as évek vége felé megszületett a zsidó politikai publicisztika is, méghozzá Lipcsében. 1837-ben indította meg Lipcsében a magdeburgi rabbi, Ludwig Philippson az Allgemeine Zeitung des Judenthums című hetila61 Id. Girardet, RAOUL: Mythes et mythologies polidques. Paris, 1986. 173. p. LÖW, Leopold: Alle Hilfe kommt von Gott. Pápa. 1846. 18-21. p. 62
