Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 13 gyár revízió! —, mert egy esetleg létrejövő erős közép-európai államszövetség útjában állna keleti terjeszkedésének, valamint a német gazdasági függést is megszűntetné. De némelyeknek a többi nagyhatalom Duna-völgyi politikájával szemben sem volt sokkal nagyobb a bizalma, ahogy Aradi írja: „a Duna- völgye nagyhatalmak játszóterülete lett, az egyes államok labdái a nagyhatalmi érdekeknek, akiknek csak az áll érdekükben, hogy minnél jobban megosszák az itt lakó népeket, s hogy egymás ellen kihasználhassák.”40 Aradi és Bajza József ezek mellett még látott egy harmadik fenyegetést is: a Balkán-paktumban — Bulgária kivételével — teljes egyetértésre jutott pravoszláv Balkánét. Aradi szerint ezzel és a kisantant-szerződésekkel a Balkán „feljebbcsúszott”, vagyis „Szerbia túllépett azon a határon, mely meg van számára szabva [...] Egy pravoszláv gondolat keveredik a dunavölgyi osztrák-magyar-horvát katolikus gondolattal s a Balkánnak ezt a feltörekvő szellemét nagyon nehéz lesz megállítani, mert nyers nacionalista erők hajtják felfelé.”41 Bajza József fejtette ki ezt a gondolatot legvilágosabban, melyet Aradi is idéz: „A pravoszláv Balkánnal az angolok vagy franciák pillanatnyi érdekeik szerint paktálhatnak, a középeurópai katolikus kis nemzetek számára azonban egy új és állandó veszedelem születik meg. Az orosz kolosszus és a germán óriás után itt a balkáni pravoszláv tömb, mely ma bent áll középeurópai területeken és ott szövetségesekkel bír. Közép-Európa katolikus kis nemzeteinek össze kell a veszedelem ellen fogniuk, különben amíg saját nemzeti öncélúságról fecsegnek, a három nagyétvágyú szomszéd külön-külön falja fel őket.”42 Ezen „eszmei” fenyegetettségek mellett azonban volt egy sokkal kézzelfoghatóbb közös probléma is a térségben. Mindenki látta, hogy az utódállamok próbálkozásai a gazdasági önellátásra sorra kudarcba fulladtak, csakúgy, mint Magyarországé. A katolikus reformnemzedék számára egyértelmű volt, hogy a Duna-menti államok közti gazdasági együttműködés szükséges a válságból való kilábaláshoz. Tehát az „aktívkatolikusok” - ahogy időnként lapjuk után nevezték őket — a felsorolt problémákra a megoldást a Duna-völgyi kis népek valamilyen szintű politikai összefogásában látták, mely egyrészt ellen tudna állni a külső veszedelmeknek, másrészt pedig képes lenne a terület gazdasági életet is helyrebillenteni. Az alapvető, általános felfogást erről Ajtay József fogalmazta meg a legtisztábban: „A dunavölgyi nemzetek léte és boldogulása még szorosabban függ egymáséitól, mint általában az európai országoké. Ha nem tudnak egymásra találni és békés munkában benső kapcsolatba tömörülni, 40 Aradi, 1934.113. p. 41 Uo. 125., 131. p. Uo. 132. p. 42
