Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
14 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) minden bizonnyal könnyű prédáivá lesznek a szomszédos nagyhatalmaknak, mint kis halak a nagyokénak. Ha pedig egymásra találnak, akkor Európa hatalmasságai mellett öncélú, életérdekeit megvédeni tudó tényezőt fognak jelenteni és egyik legfontosabb tartóoszlopa lesznek a békét biztosító európai egyensúlynak.”43 Azonban ennek az együttműködésnek a jellegét tekintve meglehetősen eltértek a vélemények. A reformnemzedékben voltak, akik átfogó tervet dolgoztak ki a közép-európai összefogásról, míg mások csak egyes gondolatokat jártak körül. Négy ilyen, viszonylag konkrét elképzelést ismerünk körükből. Széchenyi György gróf Restauráció és birodalmi gondolat című 1935-ös cikkében legitimista alapú elgondolását ismerteti. Szerinte a térség problémáira a megoldást „egy nagyobb gazdasági, vám és pénzügyi egység új- ralétesítése, egy szorosra fűzött közép-európai keresztény kultúrközös- ség kiépítése” jelentené, mely feltétlen életszükséglet. Ez az új államalakulat egy „közép-európai vonatkozású birodalom” lenne föderatív elgondolásban, a nemzetiségek kultúrfokának megfelelő széles autonómiákkal, elsősorban keresztény kultúr- és nem hatalmi célokat szolgálva. A birodalomban Szent István gondolatának kellene uralkodnia, miszerint a népek békésen, egymás kultúráját és jogait tiszteletben tartva élnek együtt, amely ennek köszönhetően nagy vonzóerőt képviselne a nemzetek számára, és ezért minden bizonnyal területe is nagyobb lenne, mint a Monarchiáé volt. De ez az alakulat Széchenyi szerint ma még a Habs- burg-ház bevonása nélkül elképzelhetetlen. Azonban arról nem szól, hogy mely országok vagy népek csatlakoznának ehhez az új államalakulathoz, mely szerinte Magyarországgal vagy nélküle, de elkerülhetetlenül létre fog jönni.44 Bajza József is hasonló elgondolást vázol fel tanulmányaiban, melyekben a Duna völgyét három szakaszra osztja, a felső német vidékre, a középső, katolikus kultúrájú területekre — Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Horvátország, Szlovénia - és az alsó, ortodox Balkánra. Szerinte is szükséges lenne a középső, hasonló szellemiségű nemzeteket egy nagy Habsburg-vezetésű államszövetségbe szervezni, mely a béke biztosítéka lenne a térségben. Ennek megvalósulását a Szent Koronaeszmének a „régi tisztaságába” való visszaállításában látja - mely szerint a nemmagyar ajkúak nem a magyaroknak vannak alávetve, hanem magyarok és nem magyarok egyformán a Szent Koronának —, ami a környező nemzeteket hozzánk vonzhatná. Természetesen Ausztriával is államszövetségbe kapcsolódnánk és a többi, a Szent Korona alá nem tartozó, de a Duna-völgyi hivatással rendelkező Habsburgok által hozzánk Korunk S^ava, 1932. augusztus 1-15. Korunk S^ava, 1935. szeptember 15.
