Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Bánkuti Gábor: Peter Godman: Der Vatikan und Hitler

Recenziók 137 Az első stratégiát a bíboros államtitkár sajátította ki, aki számára az általa, még berlini nunciusként megkötött konkordátum paragrafusai áll­tak az első helyen. Pacelli a diplomácia művészetének mestere volt. Ennek keretein belül, ha kellett tiltakozott, ha megkövetelték, elmondta a véle­ményét, és a konkordátum álláspontjának megfelelően meggyőződéseit. De a háttérben maradt olyan eseményeknél, amelyek megítélése az egyezmény keretein kívül esett. A szerződési hűség, a jogilag és diplomá- ciailag korrekt viselkedés alapvető volt a későbbi XII. Pius számára nem­csak intézményes szerepében, hanem ez jelentette saját karakterének kul­csát is. Álláspontját nem egy esetben a nácik előtt is felvállalta, de mint a Szentszék legmagasabb rangú diplomatájának mindenkor be kellett mér­nie egy adott állásfoglalás horderejét és esedeges hatásait. Az államtitkár­ság nemzeti szocialistákkal való kapcsolatát e magatartás mellett, elkerül­hetetlenül reálpolitikai szempontok határozták meg. Ez a gondolkodás- mód nem találhatott közös nevezőt a törvényi normákat szisztematikusan felszámolni igyekvő náci akarattal, így kudarcra volt ítélve. A második stratégia megkövetelte a nemzetiszocializmus megbélyeg­zését az emberiség érdekében, amelynek védelmezője az isteni és termé­szetes jog szerint a pápa volt. 1934 októberében a Szent Officium, a ko­rábbi Szent Inkvizíció és legfőbb Egyházi Hatóság azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg a náci ideológiát a katolikus hittel való összeegyeztet­hetőség szempontjából. Az előkészítő munkálatokkal megbízott jezsuiták — Franz Hürth és Johannes Rabeneck, majd később Luis Chagnon — vizs­gálatának eredménye világos volt: a nemzetiszocializmus alapelvei össze­egyeztethetetlenek a katolikus hittel. A tapasztalatokat egy 47 pontos lis­tában foglalták össze, mely három részre, a nacionalizmus, a rasszizmus és a totalitarizmus „tévelygéseinek” meghatározására tagolódott. Az „inkvi- zítorok” Hitler „Mein Kampf’-ját (először latin fordításban), követőinek beszédeit és írásait elemezve a nürnbergi perek előtt tíz évvel eljutottak a náci ideológia központi elveinek határozott elítéléséhez. Az elítélés olyan határozott, kiterjedt és lényegretörő volt, hogy a vatikáni Sub Secretum- ból 1940-ben, amikor Hitler győzelme lehetségesnek tűnt, az Egyesült Ál­lamokba vitték a dokumentumokat, tartva az esetleges elkobzástól. A jezsuiták által benyújtott javaslatok, a felmerülő nézetkülönbségek és félelmek miatt, egy új stratégia részeként, lényegesen meggyengülve kerültek újra a Szent Officium elé. A Godman által „a nagy dobásnak” nevezett terv lényege, hogy a nemzetiszocializmus által felvetett prob­lémákat egy nagyobb összefüggésrendszerben, morális síkon értelmezi, az egyháznak az emberiségért való univerzális küldetése keretében. Ezért a 24 pontos tervezet, mely 1936 októberében már nyomtatásra volt előkészítve (!) az elítélendő tanok — rasszizmus, nacionalizmus, to­talitarizmus — mellé felsorakoztatja a kommunizmust is. Sőt, a minősé­

Next

/
Thumbnails
Contents