Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Bánkuti Gábor: Peter Godman: Der Vatikan und Hitler
Recenziók 137 Az első stratégiát a bíboros államtitkár sajátította ki, aki számára az általa, még berlini nunciusként megkötött konkordátum paragrafusai álltak az első helyen. Pacelli a diplomácia művészetének mestere volt. Ennek keretein belül, ha kellett tiltakozott, ha megkövetelték, elmondta a véleményét, és a konkordátum álláspontjának megfelelően meggyőződéseit. De a háttérben maradt olyan eseményeknél, amelyek megítélése az egyezmény keretein kívül esett. A szerződési hűség, a jogilag és diplomá- ciailag korrekt viselkedés alapvető volt a későbbi XII. Pius számára nemcsak intézményes szerepében, hanem ez jelentette saját karakterének kulcsát is. Álláspontját nem egy esetben a nácik előtt is felvállalta, de mint a Szentszék legmagasabb rangú diplomatájának mindenkor be kellett mérnie egy adott állásfoglalás horderejét és esedeges hatásait. Az államtitkárság nemzeti szocialistákkal való kapcsolatát e magatartás mellett, elkerülhetetlenül reálpolitikai szempontok határozták meg. Ez a gondolkodás- mód nem találhatott közös nevezőt a törvényi normákat szisztematikusan felszámolni igyekvő náci akarattal, így kudarcra volt ítélve. A második stratégia megkövetelte a nemzetiszocializmus megbélyegzését az emberiség érdekében, amelynek védelmezője az isteni és természetes jog szerint a pápa volt. 1934 októberében a Szent Officium, a korábbi Szent Inkvizíció és legfőbb Egyházi Hatóság azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg a náci ideológiát a katolikus hittel való összeegyeztethetőség szempontjából. Az előkészítő munkálatokkal megbízott jezsuiták — Franz Hürth és Johannes Rabeneck, majd később Luis Chagnon — vizsgálatának eredménye világos volt: a nemzetiszocializmus alapelvei összeegyeztethetetlenek a katolikus hittel. A tapasztalatokat egy 47 pontos listában foglalták össze, mely három részre, a nacionalizmus, a rasszizmus és a totalitarizmus „tévelygéseinek” meghatározására tagolódott. Az „inkvi- zítorok” Hitler „Mein Kampf’-ját (először latin fordításban), követőinek beszédeit és írásait elemezve a nürnbergi perek előtt tíz évvel eljutottak a náci ideológia központi elveinek határozott elítéléséhez. Az elítélés olyan határozott, kiterjedt és lényegretörő volt, hogy a vatikáni Sub Secretum- ból 1940-ben, amikor Hitler győzelme lehetségesnek tűnt, az Egyesült Államokba vitték a dokumentumokat, tartva az esetleges elkobzástól. A jezsuiták által benyújtott javaslatok, a felmerülő nézetkülönbségek és félelmek miatt, egy új stratégia részeként, lényegesen meggyengülve kerültek újra a Szent Officium elé. A Godman által „a nagy dobásnak” nevezett terv lényege, hogy a nemzetiszocializmus által felvetett problémákat egy nagyobb összefüggésrendszerben, morális síkon értelmezi, az egyháznak az emberiségért való univerzális küldetése keretében. Ezért a 24 pontos tervezet, mely 1936 októberében már nyomtatásra volt előkészítve (!) az elítélendő tanok — rasszizmus, nacionalizmus, totalitarizmus — mellé felsorakoztatja a kommunizmust is. Sőt, a minősé
