Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Bánkuti Gábor: Peter Godman: Der Vatikan und Hitler
Recenziók 135 Peter Godman: Der Vatikan und Hitler. Die geheimen Archive.München, Droemer Verlag, 2004. 368 old. Albert Einstein 1940-ben így vélekedett a katolikus egyháznak a nácizmushoz fűződő viszonyáról: „Csupán az egyház próbálta Hitler útját keresztezni az igazság eltussolására indított kampányban. Csak az egyháznak volt bátorsága és kitartása kiállni az intellektuális igazságért és az erkölcsi szabadságért”. Érdemes összevetni a New York Times 2001-es szemleírójának véleményével: „Most II. János Pál pápára és utódaira vár az a feladat, hogy megtegyék a következő lépést és elismerjék a Vatikán mulasztását, hogy nem állt ki egyértelműen az ellen a gonosz ellen, amely végigsöpört Európán.” A Vatikáni Levéltár XI. Pius pápaságával kapcsolatos dokumentumainak egy része 2003 óta hozzáférhető. A titkosítást feloldó jegyzék hangsúlyozza, hogy a pápai döntés rendkívüli jelleggel bír, mivel a kutatható iratok terminusa eddig XV. Benedek pápaságának vége, azaz 1922 volt. A pápai rendelet célja, hogy a kutatók „végre pontot tegyenek a Szentszéket állítólagos hallgatásáért ért igazságtalan és háládan bírálatokra”. Peter Godman új-zélandi történész könyve arra tesz kísérletet, hogy a frissen nyilvánosságra hozott források ismeretében megvilágítsa a Vatikán nemzetiszocialista Németországgal kapcsolatos politikájának eddig ismeretlen területeit. A szerző két, újra és újra felmerülő kérdésre keresi a választ: milyen volt a Vatikán és a nácik viszonya, illetve miért hallgatott a vatikáni diplomácia az egyre durvább visszaélések ismeretében. Ezeknek a kérdéseknek a korrekt megválaszolása a levéltári kutatás mellett egyéb kvalitásokat is igényel. Mindenekelőtt intellektuális ügyességet a dokumentumok értelmezésében, és pártatlan ítéletet azoknak a sajátos történelmi körülményeknek a megítélésében, amelyek az európai politikát jellemezték Adolf Hitler korszakában. Godman nagy óvatossággal, korrekt módon, és hatalmas forrásanyagra támaszkodva közelíti meg a témát úgy, hogy közben számos új értékelési szempontot vet fel. Az egyház második világháború alatti szerepvállalásával foglalkozó munkák a források csekély volta miatt általában spekulatív módon, vagy elmarasztaló, esetleg apologetikus szándékú prekoncepció által meghatározva dolgozták föl az eseményeket, és szinte kizárólag XII. Pius megítélésével foglalkoztak. E leegyszerűsített séma alapvetése a következő: a vádlottak padján egyfelől Hitler, bűnösnek tartva és elítélve, másfelől a Vatikán, mint feltételezhető cinkos, „csendestárs” Hitler bűntetteinek elkövetésében. E konstrukció valóságtartalma azonban igen csekély, mert olyan megközelítésen alapszik, amely az események mélyebb megértése helyett, egy erősen leegyszerűsítő polémia céljait szolgálja. E mitizálás előnyei kézenfekvőek. A megbélyegzés és a spekulációk nagyobb nyilvánosságot ígérnek, és kevesebb munkát igényelnek, mint az aprólékos tör