Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Krisch András: Hanzmann Károly: Helyzetrajz és adalékok a soproni evangélikus ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900-1950. évi történetéhez
134 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) evangélikus egyház nem tudta volna feladatait ilyen szerteágazóan betölteni. A szerző Graf Samu konventi jegyző egy 1943-as gazdasági bizottsági ülésen tartott előadása alapján foglalta össze a szőlőgazdaság 20. század eleji történetét. Ez a fejezet különösen érdekes és talán kevésbé ismert adalékokat tartalmazz a filoxéra vész utáni fajtaváltásról és ennek gondokkal teli végrehajtásáról. A városban a filoxéra előtt a fehérszőlő volt az uralkodó, a század 20-as, 30-as éveire, pedig már a vörösbor előretörése lesz a jellemző. Hanzmann bemutatta mely dűlők voltak az egyház tulajdonában és ezek milyen változásokon mentek át. A soproni evangélikus gyülekezet negyedik bevételi forrása, pedig az egyházadó volt, amelyről Hanzmann megállapította, hogy a soproniak és környékiek eme adófajta fizetésével kapcsolatban elég kedvező helyzetben voltak, összehasonlítva más dunántúli egyházmegyékkel. Ugyanakkor ennél a kötetnél sem lehet születésének időszakát letagadni, ez két évvel későbbi az első kötetnél. Talán ennek tudható be a német kitelepítésnél használt áttelepítés kifejezés, amely esemény ebben a kötetben sem volt megkerülhető. Az olvasó a két kötetből nagyon sok adalékot kaphat a város nemzetiségi összetételével kapcsolatban is. Bár számomra nem mindig elfogadható, hogy miért okozott a német származású Hanzmannak örömet Sopron magyarosodása és a magyar nyelv terjedése, miért kellett olyan személyeket külön kiemelni, akik a magyarosítást tekintették céljuknak, és ezért dolgoztak. Magyarázatul szolgálhat a dualizmuskori magyar szemléletű iskolarendszer hatása, esedeg itt is szem előtt kell tartanunk a munka születésének időszakát. A kötet utolsó fejezetében a tárgyalt korszak jeles, az egyházért sokat tett személyiségei kerülnek bemutatásra. Hogyha megnézzük ezeket az embereket, megállapíthatjuk, hogy a soproni evangélikus egyház komoly vonzerőt jelentett nem csak a Sopron környéki, hanem a dunántúli, és a felvidéki evangéükusságra is. A régi soproni szőlőtermelő gazdapolgárok közül hármat emel ki, én e recenzió keretei között csak egy személyt említenék közülük, bár nyilvánvalóan elfogult vagyok: ő, pedig Göschl Mihály, e sorok írójának üknagyapja, aki mint azt Hanzmann többek között írja „humoros mezben is tudott komoly, nagy igazságokról bizonyságot tenni”. A kötetek a soproni helytörténet és egyháztörténet kutatóinak is fontos munkául szolgálnak, ehhez különösen fontosak lesznek, a remélhetőleg hamarosan megjelenő mutatók is. Azoknak is ajánlom a köteteket, akik régi soproni evangélikus családok sarjai, hiszen könnyen lehet, hogy a köteteket olvasva valamelyik ősükkel „találkozhatnak”. (Krisch András)
