Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
8 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) „Kulturális, gazdasági szempontból e három ország jelenti a középeurópai fogalmat és együtt 30 millió lakosságot képviselnek. Ez a három ország van tengertől elzárva és így kereskedelmileg legjobban egymásra utalva. Csehszlovákia különül el gazdaságilag is legjobban a Dunavölgyének alsó részétől, mely már inkább a Balkánhoz tartozik. Az öt dunai állam önmagában egységes gazdasági területet úgysem alkothat, mert gazdaságilag nem egészítik ki egymást. Ellenben Jugoszlávia és Románia egy másik nagyobb gazdasági területtel, mint amilyen Csehszlovákia és Magyarország volna vámunió nélkül is, igen jó kereskedelmi relációba juthatnánk. A három ország összefogása nemcsak Ausztria függedenségét biztosítaná hatályosan, de Csehszlovákia magáról is elhárítaná a veszélyt, ami az Anschlussban reá nézve is rejlik. [...] Az egyenrangú államok rendszere alakulhat ki. Középeurópa népei ha nem is oly erősek, hogy kizárólagos életüket élhessék, de nem is olyan gyengék, hogy belenyugodjanak nagyhatalmak impériumába vagy éppen felszívódjanak. Az egymásrautaltság törvényénél fogva nagyon is megtalálhatják azt a módot, hogy mint geopolitikai szövetséges és történelmi adottság valamelyes gazdasági és politikai együttműködésben egymásra találjanak. A három ország kulturális közössége is nyilván való és kiváltképp a katolikus valláson keresztül jelentkezik. Mindhárom ország nagy többségében katolikus és így a szellemi közösség és művelődési fok a dunai államok között voltaképpen csak e háromban van meg. A katolikus nyugati kultúrközösség pedig a múltban is legerősebb gátja volt és mindenkora az is lesz a keleti szlávizmusnak, mely éppen Magyarország legnagyobb veszedelme. A katolikus szlovák nép szellemi életének kifejlődésével ez a gát csak erősödhetik. Viszont, ha a katolikus szlovákság elveszti önálló létét, az ellenálló ereje csak csökkenni fog Kelet felé. Pedig ilyen nagyobb alakulásba való önállósága nélkül Szlovenszkó egyszerűen cseh uralom alá és a cseh külpolitika vontatókötelére kerül. Csehországnaknak — ezen középeurópai összefogás helyett az orosz szovjettel való politikai szövetsége a katolikus szláv- ság egész jövőjét veszélyezteti és olyan történelmi folyamatot indíthat meg, mely a szlovákság, sőt a történelmi Csehország halálát is jelentheti — pedig most magában a történelmi Csehországban is a katolicizmus új renaissance észlelhető. A Habsburg-monarchiában minden politikai hibái és elitélendő törekvései mellett a katolikus nyugati szellem volt az a Pharos, mely Keleteurópába és a balkáni sötétségbe világított és magasabb kultúrát és kormányzati rendszert is képviselt. Az ugyanazon vallás összefogó ereje pedig nem kisebbeden a XX. században sem. Sőt a nemzeti és
