Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 9 faji szempontok túlzott kultuszában a vallás képezi a kiegyenlítő erőt ott, ahol kisebb fajok egymásra utalva békésen élni akarnak. A dunavölgyi politika úgyis csődbe fog jutni, ha tisztán faji és nyelvi alapon akar államrendszereket létrehozni.”26 [...] „Ha Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország mint közép-európai államok össze nem fognak, csak függvényei lesznek más politikai és gazdasági erőknek. Sőt állami létük is veszélyben lesz. Ez a három ország együtt és egymásban találhatja meg önállósága és nemzeti léte biztosítékát. Együtt alkothatják azt a tényleges erőt és hatalmat, mely Közép-Európa és Kelet-Európa közt történelmi tényező. Európa is így szépen tagozódnék, Franciaország, Németország, a közép- Európai Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország területének, végül a Balkánnak zónájára. Az a szerep pedig, amelyet a németségből való kiszorulás után a Habsburg-monarchia Közép-Európában töltött be, most Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország együttműködésének jutna. Geográfiai fekvésénél fogva Magyarország volna az összekötő kapocs Kelet felé.”27 Összefoglalva Tuti Béla közép-európai elképzeléseit, azt mondhatjuk, hogy ő eltérően a konzervatív katolikusok nagy részétől, nem az ezeréves Szent István-i Magyarországban gondolkodott, mivel annak megvalósítását már lehetetlennek tartotta, ellenben az etnikai revízióhoz szigorúan ragaszkodott. A Habsburg-restaurációt jó megoldásnak tartotta mind Magyarország, mind Ausztria esetében, de nem feltétlenül szükségesnek, nem úgy, mint az osztrák szövetséget, mely minden elképzelésének alapját képezte. Nagyon fontos és jellemző motívum munkásságában a katolicizmus nagy szerepe az államok politikai szerveződésében, mivel szerinte ez a közös szellemiség fontos összetartó erő Közép-Európában, ahol a faj és a nemzetiség ezt a szerepet nem tudja betölteni, illetve a magasabb rendűnek tartott katolikus nyugati kultúrájú népekkel való szövetség megakadályozná a magyarság számára nagy veszedelemnek tartott keleti ortodoxia előretörését is. Pongrácz Kálmánt nem sorolhatjuk be egyik katolikus politikai áramlatba sem, azonban írásaiban olyan sokat foglalkozott Közép-Európa jövőjével és olyan meghatározó a katolikus jelleg tervezeteiben, hogy feltétlenül foglalkoznunk kell elképzeléseivel. A térség és ebben Magyarország jövőjére vonatkozó gondolatait 1933-ban a Kis- és nagymagyar politika című cikkében fejtette ki részletesen, a magyar sors két nagy alternatíváját jelölve meg: a független állami lét teljes fenntartását, amelyet „kismagyar” politikának nevez, vagy a középÚj Kor, 1935. december 20. Korunk S^ava, 1936. január 1.
