Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi személyzete (1354-1526)
74 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) A hiteleshelyi munka tényleges irányítása az olvasókanonok (lector) feladata volt, amelyet jelez a privilégiumokban a 14. század végéig a neve előtt álló „datum per manus", majd a 15. században az „acta sunt haec et facta per manus" formula.4 A prépost után a legtekintélyesebb méltóságviselő (dignitarius) volt a kanonoki testületben, így a préposti javadalom üresedése, vagy a prépost távolléte esetén ő irányította a káptalant.5 E központi szerepét és nagy tekintélyét minden bizonnyal a hiteleshely működésében vállalt kardinális szerepe is elősegítette.6 Mindezek mellett a káptalani iskolát is ő felügyelte, így joggal következtethetünk széleskörű műveltségére.7 A magyarországi gyakorlatnak megfelelően Pécsett sem volt követelmény az egyetemi végzettség, így nem meglepő, hogy a középkor folyamán a 28 ismert olvasókanonok közül, csupán hárman végeztek bizonyosan egyetemi tanulmányokat és csak két személy szerzett akadémiai grá- dust.8 Valkói Jánosról csak feltételezni lehet, hogy valamelyik itáliai egyetemen folytatott tanulmányokat.9 A kiváló humanista műveltséggel rendelkező Garázda Péter, hosszú ideig tanult Itália különböző egyetemein, ám akadémiai fokozatáról nem rendelkezünk információkkal.10 * Mohorai Vidfi Miklós a Bécsi egyetemen szerezte meg a magister artium címet,11 míg Turoni Kelemen — egy közelebbről nem ismert itáliai egyetemen - szerezte meg a kánonjogi doktorátust.12 A prépost, mint a testület elöljárója a hiteleshelyi teendők közvetett felügyeletét látta el. Vö. KOSZTA, 1998. 97. p.; Tímár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában. In: Baranyai Helytörténetírás, 1981. 13-56. p. (továbbiakban: TlMÁR, 1981.) 33. p. 5 Tímár, 1981. 35. p. 6 Koszta, 1998. 97. p. 7 1 BÉKEFl RÉMIG: A magyarországi káptalanok megalakulása és Szent Chrodegang regulája. Bp., 1901. (továbbiakban: BÉKEFl, 1901.) 43-47. p., ECKHART, FRANZ: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Innsbruck, 1915. (IX. Ergänzungsbarid 2. Heft MIÖG.) (továbbiakban: Eckhart, 1915.) 395-558. p., 71. p.; MlKLÓSY Zoltán: Hiteleshely és iskola a középkorban. In: levéltárt Költemények, 1940-41. 170-178. p. A középkor korábbi szakaszára Ld. KOSZTA, 1998. 99-100. p., BÉKEFl RÉMIG: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bp., 1910. 133-134. p. 1342-ben Zsámboki Miklós fiának „iurisperitu/’ kísérője és tanítója volt. KOSZTA László: A pozsegai társaskáptalarj tagjai a XIV. század közepéig. In: Aetas, 1991. 3-4. sz. 40-58. p. (továbbiakban: KOSZTA, 1991.) 50. p.; Tímár, 1981. 36. p. Ferrarában, Firenzében és Padovában végezte tanulmányait. Huszn JÓZSEF: Janus Pannonius. Pécs, 1931. 235. p.; VERESS Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai, 1221-1864. Bp., 1941. (továbbiakban: VERESS, 1941.) 325. p. 1449 és 1455 között végezte stúdiumait. Az artes fakultás mellett teológiai stúdiumokat is hallgatott, ám akadémiai fokozatot nem szerzett e diszciplínából. Vö. FRAKNÓ1 VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái. Bp., 1898. (továbbiakban: FRAKNÓ1, 1898.) 65. p. 1455-ben az első szemeszterre iratkozott be: SCHRAUF KÁROLY: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Bp., 1892. (továbbiakban: SCHRAUF, 1892.) 39. p. 1479-ben már decretorum doctom&V nevezi a pápai bulla, míg Veress csak 1495-ben ada- tolta a fokozatot. Archivum Secretum Vaticanum, Cancellaria Apostolica, Registra Vaticana, vol. 597. föl. 188v-190v. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL.), Filmtár: 31111. sz. tek.; Vö. VERESS, 1941.413. p.
