Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhez (1989-1990)
124 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) célul, amelynek előkészítésére a kormányzat és az egyházak képviselőiből álló Országos Vallásügyi Tanácsot akarnak felállítani stb.13 Április végétől egészen 1990 elejéig Miklós Imre folyamatosan kapott leveleket hazai és külföldi egyházi méltóságoktól (az alább közöl- teknél nyilván többet, mi csak a rendelkezésünkre állókat tehettük közzé). Az új, demokratikus egyházpolitika születésének, tágabb értelemben a magyarországi rendszerváltozásnak egy fontos és jellegzetes adaléka, hogy e levelek szerzői kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak Miklós Imre személyéről és törekvéseiről, tevékenységét a kötelező udvariasságot jóval meghaladó stílusban méltatták. (Ld. 2.2.-2.4. sz., 3.1.-3.8. sz. dokumentumok.) Legtöbben sajnálkoztak azon, hogy a rendkívül fontos időszakban az ÁEH-elnök már nem aktív résztvevője, csak passzív szemlélője lesz a demokratikus átmenetnek, és többen kifejezésre juttatták, hogy a Miklós Imrével való hivatali kapcsolatuk személyes jó viszonnyá alakult. Miklós Imre tevékenységének ilyetén megítélése hasonló a Nép- szabadság publicistájának idézett véleményéhez, illetve az Elnöki Tanács által Miklós Imrének nyugdíjba vonulása alkalmából adott magas állami kitüntetését indokló szöveghez, mely szerint az „állam és az egyház közötti jó viszony kialakítása” tulajdonítható személyének. (Vö. 3.5. sz. dokumentumban foglaltakkal.) Mindez már olyan periódusban történt, amikor a letűnő pártállam intézményeivel és meghatározó személyeivel kapcsolatos kritikákat nemcsak a hivatali vagy bizalmas érintkezés során, hanem a nyilvánosság előtt sem kellett véka alá rejteni.14 (Az alább idézett levelek szerzőihez hasonló véleményeknek egyébként egyházi személyek nyilvánosan is hangot adtak.15) Külön érdekesség, hogy a történelmi egyházak vezetői még Miklós Imre lemondásának elfogadása előtt Népszabadság, 1989. május 15. 5. p. Konkrétan Miklós Imre személyéről: TÓTH GUSZTÁV: Búcsú Miklós Imrétől, az Állami Egyházügyi Hivatal volt elnökétől. In: Hitel, 1989. 20. sz. 35-36. p.; általában az ÁEH-ról: BÁLINT B. András: Hittanóra. In: Magyar Nemzet, 1989. május 20. 5. p.; SARLÓS MIHÁLY: Az ÁEH-ról és a Békepapi Mozgalomról. In: Tér-Kép, 1989. 36. sz. 30-31. p. (Ld. még a 3. sz. jegyz.-ben idézett Wildmann-tanulmányt.) Az ÁEH tevékenységét nyilvánosan illették kritikával még kormányzati politikusok, egyházi szervezetek, személyek is: Magyar Hírlap, 1989. június 9. 5. p. (Raft Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának nyilatkozata.); Magyar Nemzet, 1989. július 8. 7. p. (interjú Várszegi Asztrik bencés főapáttal az ÁEH-ról és a vallásügyi törvényről); Magyar Nemzet, 1989. július 13. 4. p. (A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület nyilatkozata az ÁEH után kialakult helyzetről) Stb. Tóth Károly református püspök például úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség az elmúlt évtizedek egyházi sérelmeinek felhánytorgatására, és el kell ismerni az ÁEH szerepét a szocialista állam és az egyházak közötti párbeszéd, valamint együttműködésük kialakításában. Bíró Imre római katolikus kanonok hangsúlyozta, hogy a pápa is elismerte az ÁEH pozitív, közvetítő szerepét, Viczián János, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke pedig „történelmi küldetést” tulajdonított a Miklós Imre vezette hivatalnak. Magyar Nemzet, 1989. július 5. 3. p.
