Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhez (1989-1990)
Fazekas Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhéz 125 fejtették ki nézeteiket az ÁEH-elnöknek. (Ld. 2.2.-2.3. sz. dokumentumok.) Egy levél írója, Cserháti József pécsi püspök pedig még talán nem is tudott Miklós Imre lemondásának szándékáról, soraiból ez nem derül ki. (Ld. 2.1. sz. dokumentum.) Pedig amikor az ÁEH elnöke Paskai László esztergomi érsek társaságában 75. születésnapján nagy ünnepség keretében felköszöntötte Cserhátit,16 már április 17., vagyis lemondási szándékának bejelentése után történt. Cserháti József (1914-1994) Miklós Imrét méltató szavai különösen érdekesek. A pécsi egyházmegyét 1969-től kormányzó, egyébként 1989. november 3-án posztjáról lemondott püspök egyik legaktívabb képviselője volt a kádári pártállam szövetségi politikájának. Az 1980-as években számos megnyilatkozással hívta fel a figyelmet a rendszer kül- és belpolitikáját elvi alapon támogató felfogására,17 amelyet következetesen képviselt a rendszer bomlásának időszakában is.18 Gyakran foglalt állást tanulságos módon az 1989- es változások idején is, melyek közül csak egy cikkét idézzük, melyet az ÁEH megszűnése után publikált.19 A cikkben utalt Miklós Imre április 30-i nyugdíjba vonulására, és pozitívan nyilatkozott a megújuló MSZMP-ről. A korszakban jellemző módon foglalt állást a demokratikus kibontakozásról: „A többpártrendszer eltökélt hívei vagyunk, mégis úgy érezzük, bántó furcsaság lett hazánkban a túl sok alternatív mozgalom, ahogy az is elgondolkodtató, hogy rengeteg az újonnan indult sajtótermék. Ez eleve nem megnyugtató, hanem az ismert magyar széthúzás vagy szétforgácsolódás egyik jele.” Kifejtette, hogy bár tartani lehet az alternatívoknak nevezett demokratikus pártok „mohóságától”, de az MSZMP esetleges merevségétől is, mégis a kibontakozás érdekében a tisztességes, jó szándékú erőkkel lehetséges az összefogás. Úgy vélte, az egyháziakat nyomasztó korábbi „kényszeres helyzetek” következtében tekintélyvesztést is szenvedtek, mégis írásának hangvételét az efféle megállapítások jellemzik: „Ma jobban tesszük, ha a múlt felett nem tö16 Ld. erről a közölt dokumentumon kívül: Népszabadság, 1989. április 20. 4. p. Tovább a nyitott utakon. In: Vigília, 1980. 10. sz. 651-659. p.; Közös keresztyén felelősségvállalás a hazaszeretet ápolásáért és a társadalmi fejlődés előmozdításáért. In: Lelkipásztor, 1984. 5. sz. 267-271. p.; A párbeszéd tanulása közben. In: Világosság 1986. 4. sz. 213- 222. p.; A dialógust folytami kell. In: Népszabadság 1986. 302. sz. 15. p. stb. Ld. pl.: Előítéletektől mentes párbeszédet. In: Magyar Hírlap, 1988. augusztus 20. melléklet 7. p. Itt például „Európa lelki újjászületése” kapcsán arról írt, hogy elfogadja a „szocializmus humanista alaptételeit”, továbbá vallásellenessége miatt még a marxizmust és a szocializmust sem szabad elítélni, s az állam illetve az egyház részéről egyaránt vállalni kell a marxista-keresztény dialógus követelményeit, következményeit. Ld. még: Megtisztulás és felemelkedés. In: Magfar Nemzet, 1988. december 9. 4. p. stb. CSERHÁTI JÓZSEF: Lelki újrakezdés és nemzeti egység. In: Magyar Nemzet, 1989. július 11. 6. p.
