Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
26 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) A megszállók nyíltan nem avatkoztak a helyi pártpolitikába, azonban tudomásunk van róla, hogy a „zászlóbontó nagygyűlés” napján a szerb parancsnok a párt vezetőit magához rendelte és közölte velük, hogy ők felelősek minden zavargásért, valamint megtiltotta, hogy a gyűlésen más felekezetűek ellen izgassanak és pogromot készítsenek elő.145 Küzdelem a nők szavazataiért Az 1918. évi I. néptörvényben megadták a nőknek is a régóta áhított választójogot: minden 24. életévét betöltött nő, aki legalább 6 év óta magyar állampolgár és bármely hazai nyelven írni-olvasni tud, választó és választható.146 Ez egy óriási új szavazótábort jelentett, nem véletíen, hogy versenyfutás indult meg a különböző politikai erők között a nők voksai- nak megszerzéséért. Ehhez azonban meg kellett őket nyerniük eszméiknek, valamint a szavazótábor bővítése érdekében oktatással csökkenteniük az analfabéták számát. Az új törvény a keresztényszocialistáknak jelentett igazán nagy lehetőséget, mivel a nők minden társadalmi rétegben általában vallásos érzelműek voltak,147 valamint a nagy ellenfél, a szociáldemokrácia fő bázisában, a nagyipari munkásságban a férfiak voltak túlsúlyban. Ezt erősítette az a tény is, hogy a nők között kellő műveltséggel a felső- és középosztálybeliek rendelkeztek leginkább, akik viszont nem a szociáldemokráciával, hanem a keresztényszocialistákkal vagy a polgári radikálisokkal rokonszenveztek. A keresztény táborból elsőként a már korábban a nők politikai jogérvényesítéséért aktívan küzdő keresztény feministák indítottak mozgalmat a női szavazatok megszerzéséért a vallásos szellemiségű pártok számára.148 A székesfehérvári székhelyű Keresztény Nők Szövetsége már november 12-én, az I. néptörvény kihirdetése előtt néhány nappal köriratot küldött szét a plébánosoknak, melyben kifejtik, hogy „az új demokratikus Magyarországnak hithűnek és vallásosnak kell maradnia, — magyar lelkünk nem bírja el, hogy az új magyar hazát az anarhisták, a vallást rontó radikálisok és a minden hitnek ellensége, a sociáldemokrácia építse fel. Minden nőnek, legyen kath., prot. vagy izraelita, kinek lelkében a vallás meggyőződése él, össze kell fogni s az újjáépítésnél munkába kell állni.”149 Felkérnek ezért minden plébánost, hogy „szervezze, buzdítsa, bátorítsa az asszonyokat már most, hogy az urnánál egynek hiányoznia nem szabad. PKL. Visy. 17. p. 146 JUHÁSZ NAGY SÁNDOR: A magyar októberi forradalom története. Bp., 1945. (további- akban: JUHÁSZ Nagy, 1945.) 385-386. p. 147 PKL. Visy. 1919. január 2. 148 Szociális Útmutató, 1918. szeptember; ill. PPL. 5100/1918. sz. 149 PPL. 5100/1918. sz.
