Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)

Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában... 27

Kösse lelkűkre, hogy a hitet megmenteni, a vallásos világnézetet győzelemre segíteni ép oly vallási kötelesség, akár az imádság, gyónás, áldozás. Nagyon kérjük, hívja össze a falu asszonyait, intelligenseket és egyszerűeket egyaránt s fejtse ki előttük, mi forog most kockán. Ha nem szavaznak, lelkűket terheli, ha nálunk is a francia események ismédődnek. Jó volna a jámbor társulatok — Rózsafüzértársulat, J.fézus] Szíve Társulat stb. — tagjait és a jámborabbakat külön is összegyűjteni s a szavazás szervezésére az utcákat agitáció végett közöttük kiosztani.”

December elején ehhez a kéréshez csadakozott a szintén keresztény feminista Szociális Missziótársulat a püspökhöz intézett levelében, melyben a fentihez hasonló kész programot adott a nők megszervezésére. Felajánlották S^oáális Útmutató című lapjuk novemberi és decemberi számát is megrendelésre, melyben a szervezés gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak és anyagot adnak a megtartandó előadásokhoz, valamint kérték, hogy a püspök körlevélben szólítsa fel papságát a nők szervezésére.150 Ez meg is történt, valamint Zichy rendelt 600 darabot a lap mindkét számából.

Érdekes, hogy a nők választási megnyerése és megszervezése nem a püspököktől, még csak nem is a keresztényszocialista párttól, hanem — a vele amúgy minden bizonnyal szorosan együttműködő - keresztény feminista szervezetektől indult ki. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a keresztény feministák régóta készültek erre a szerepre, a forradalom idején már kidolgozott programmal rendelkeztek: „Az időt fel kell használnunk arra, hogy megérjünk állampolgári jogaink gyakorlására, sőt annyira tért nyerjünk, és vezető szerephez jussunk, hogy mikor ismét előkerül a kérdés [ti. a nők választójoga] mi legyünk megoldásánál az irányadó elemek.”151 Ezzel szemben Martinovich Sándor jezsuita páter — Zichy püspök által jóváhagyott — „Kereszténység és feminizmus” című füzetében ezt olvashatjuk: „Hagyjuk meg a nőt ezután is annak, ami eddig volt. A melegség, a bensőség, a szeretet biztosítékának. Ez az ő világa. Azért ne kívánjuk, hogy belerohanjon a pártküzdelmekbe. Ha válogatás nélkül a fórumra engedjük a nőket, nem a melegség, bensőség és szeretet fog velük a fórumra jutni, hanem a feminista szenvedelmek és női logikádanságok káosza fogja tönkrejuttatni a fórumot is, őket is.” Úgy tűnik, a pécsi felső egyházi körök nem fűztek túl nagy reményeket a gyengébbik nem közéleti alkalmasságához és politikai tehetségéhez. Persze Martinovich is úgy gondolta, ha a politikai változások mégis megadják a nőknek az aktív és pasz- szív választójogot, akkor a keresztény nők ne álljanak félre az útból, ne engedjék át a teret a „nemkívánatos idegen elemeknek.”152

PPL. 5100/1918. sz.

Szociális Útmutató, 1918. szeptember; ill. PPL. 5100/1918. sz.

MARTINOVICH SÁNDOR: Kereszténység és feminizmus. Pécs, 1918. (Vallásosság és Műveltség, 5.) 36-37. p.