Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében (1950-1989)
Zábori László: Egyházpolitika Pest megyében, 1950-1989 109 tak hozzá. Csala László a folyamodók „szóvivőjéhez” írt válaszában elutasította a kérést, azzal a képtelen és szemforgató indoklással, hogy az állam és az egyház szét van választva, s ezért állami szerv egyházi ügyben nem intézkedhetik. A pilisszántói szlovák katolikusok levelének másolatát az egyházügyi tanácsos elküldte az MDP Járási Tanács VB-hez és a községi tanács elnökéhez is. Kísérőlevelében arról győzködte elvtársait, hogy a 264 folyamodó aláírása közül legfeljebb 25-30% lehet eredeti, „ami ránézésre is látszik”. (Sic!) A községi tanács elnökét mindamellett arra kéri, ha a döntéssel kapcsolatban számottevő elégedetlenséget tapasztal a falu lakói közt, értesítse őt.14 Dr. Tóth Turczer Nándor visegrádi plébános ellen az a vád merült fel, hogy „barátai és aktívái a környéken lakó kitelepített és reakciós elemekből kerülnek ki”. (A „barátok közt” említi a jelentés gr. Wenckheim Sándort, Grosmidth István volt ezredest, Fux Leó volt főintézőt, Jakab Lajos volt gyárigazgatót stb.) A plébános befolyása alatt tartja a községi tanács legtöbb tagját, sőt két évvel korábban a helyi párttitkárt is le kellett váltani „reakciós tevékenység” miatt. Ezért aztán Visegrádon, mint az egyházügyi tanácsos jelentése hangsúlyozza, „minden hátul kullog”, és a „demokratikus szervek rendezvényei általában gyengén sikerülnek”. A plébános semmiféle állami feladat elvégzésére nem hajlandó mozgósítani híveit, „a helyi vezető elvtársakról gúnyosan és lekicsinylőén nyilatkozik”, sok esetben akadályozza a tanács intézkedéseit. Amikor Csala László egyházügyi tanácsos személyesen figyelmeztette, hogy szakítsa meg kapcsolatait a „reakciós elemekkel”, közölte, senkinek semmi köze ahhoz, ő kivel barátkozik. Dr. Tóth Turczer Nándor így végül „büntető jellegű áthelyezését és kongruájának megvonását” nem kerülhette el.15 Mint látjuk, a papoktól elvárták, hogy segédkezzenek bizonyos állami feladatok végrehajtásában (békekölcsön-jegyzés, téeszesítés, mezőgazda- sági munkák elvégzése stb.). Amennyiben nem voltak hajlandók híveiket ezeknek a céloknak az érdekében mozgósítani, büntetésre számíthattak. 1955. október elején a Pest megyei evangélikus lelkészek értekezletének épp a téeszesítés elősegítése volt a témája. A jelenlévők többsége nem adott hangot kételyeinek, sőt „megértve az idők szavát” a téeszesítés mellett agitált. Csupán egy-két lelkész merte megemlíteni felszólalásában, hogy az ő dolguk az igehirdetés, nem pedig a tsz-szervezés.16 Dr. Jakus Lajos alsónémedi református lelkész ellen az a panasz merült fel, hogy nem temetett el valakit, akinek jelentős párbér-tartozása volt. 14 PmL. XXIII. 23. 3. dob. X-l-2/1955. sz. 15 PmL. XXIII. 23. 3. dob. 00114/2/1955. sz. Csala László egyházügyi tanácsos jelentése az ÁEH-nak 1955. október 11. PmL. XXIII. 23. 3. dob. 00114/1/1955. sz. Csala László egyházügyi titkár jelentése az ÁEH-nak a Pest megyei evangélikus lelkészek értekezletéről. 1955. október 6.
