Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Az erdélyi Ágenda és az éneklés

Az erdélyi Agenda és az éneklés

Fekete Csaba

M

akkai Sándor vezetésével 1929-ben alkották meg az erdélyi specialitásokhoz idomított ágendáskönyvet válogatott erdélyi teológusok. Adaptációjukkal meg is előzték a magyarországi minta megjelenését. Aranykor van hátterükben: református fejedelemi udvar tudós prédikátorok, liturgusok, énekes emlékek. Tisztította látásukat a Ravasz szerkesztette Agenda} így az éneklés minősítése, az Ágenda ajánlásai alkalmasak arra, hogy sarkalatos református felfogásunk érdemeit és észrevétlen ellentmondásait áttekintsük a liturgia eme szabályozása alapján. Volt drága és megigéző öröksége Erdélynek. Önállósága miatt nyílott lehetősége magvas összegzésre — a semper reformari debet jegyében — , s a református gyülekezeti és szertartási éneklés legbecsesebb emlékei az ErA számára mégis elenyésztek.2 (ErA rövidítéssel említem, teljes címét, az Agenda és * 1

Jelen tanulmány a Régi magyar szövegek nyelvi és művelődéstörténeti magyarázata, kiadása c. program (Otka T 029146) támogatásával készült. (Nyelvi és művelődéstörténeti adattár. 9.)

1 IFJ. FEKETE Károly tanulmánya kiterjedt vizsgálódás után méltatta Makkai Sándor e nembeli szerepét: Magyar Egyházzene, 1995/1996. 147-154. p. Ez egyben doktori értekezésének egyik fejezete is: Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága. Debrecen, 1997. (Dissertationes theologicae. 3.) A strassburgi és az erdélyi istentiszteleti rend hasonlósága, amelyre az ErA is utal, látszat. Mert nálunk differenciáladan, mikor és mit énekel a gyülekezet; szó sincs a Tízparancsolat énekléséről. A kálvini norma több zsoltár s kandkum vé- ^ig eléneklése, nem pedig egy vagy két énekvers éneklése.

A református énekeskönyvek kolozsvári (erdélyi) vonala másról tanúskodik, mint ami az ErA lapjain feltárul. 1556-ban a Hofgreff, s a Heltai kancionále sem volt gyülekezeti énekeskönyv,, csak előfutára a gyülekezeti énekeskönyveknek. A liturgikus használat is eltért a 20. századitól. 1566-ban Váradon a debreceni énekeskönyv (1560/1561, 1562) változatát átrendezve adták ki. Az 1560-as énekes-könyvnek is volt énekkari szerkönyv-függeléke. A 17. században Veresegyházi Szentyel Mihály puritán ihletésű, s Tótfalusi Kis Miklós zsoltárkiadásai jó utat mutattak. 1744-től dallammal, 1778-ban (Debrecennel egyidőben), majd az eltúlzott korabeli nézetek dokumentumaként az 1837. évi újraszerkesztett kolozsvári kiadás mutatja azt az utat, amely elvezetett a Baltazár-féle énekeskönyv (1921) Erdélyben mindmáig őrzött változatához. Ezt az új (egységes) ágendával egyidejűleg fogadta el az ottani teológus és gyülekezeti öntudat. - Láczai Szabó József és kortársai, leginkább