Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Az erdélyi Ágenda és az éneklés
82 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) IrT rövidítésekhez vö. alább a 3. és 4. sz. jegyzeteket.) Idézem az ERA éneklésre, zenére vonatkozó intézkedéseit. Nagyrészt egyeznek az IrT szövegével.3 A kevés (elvinek szánt) megállapítást és a szétszórt utalásokat néhány csomópont köré rendezem. Csak zsoltárok? „A mi énekeink törzsét a zsoltárok képezik. Vannak református egyházak, ahol most is csak ezeket éneklik a gyülekezeti istentiszteleten, mint ahogyan kezdetben a mi egyházunk is csak ezekre szorítkozott.”4 így volt-e? — Soha nem volt oly idő, mikor csak zsoltárokat énekelt a magyar református egyház. Kezdetben a szertartásos énekkar (diákkórus), kántor, lelkész, és a gyülekezet éneklése több műfajú volt. Zsoltárok? Genfi zsoltárok. Az ERA így érti, ez volt akkor még a köztudatban. Ezek a zsoltárok reformáció után másfélszáz esztendővel terjedtek el Szenei Molnár Albert, a hazai evangélikusok és a puritánok érdemeként. Református énekeskönyv mellé először 1652-ben nyomtatták, külön címlappal, a genfi zsoltárkönyvet Lőcsén.5 Uralomra jutottak a 17. század vége előtt, de szóltak tovább a hagyományos parafrázisok, ünnepi énekek (pl. a magyar Te Deum laudamui). Rangos eklézsiák diákkara graduált énekelt szerény keretek között a 18. század közepéig, helyente 1800 után is, legalább a kántor. Azonban a recitálva elimádkozott zsoltárokat a 18. század közepétől harmóniás zsoltár helyettesítette (ennek népi változata megérte korunkat Szászcsáváson és környékén.6) Formát öltött egy újabb keletű szerBackamadarasi Kiss Gergely ágendája foglalkozik a gyülekezeti énekléssel. Akkorra a reformáció korának szertartási éneklése megkopott. Homályos volt mindez Makkai Sándor nemzedékének, a zsinati atyák saját megszokásukat emelték elméleti rangra. Innen erednek az egyszerűsítések, amelyek történetiedének, és amelyeket őseredeti reformátusnak véltek. Agenda. A Magyar Református Egyház liturgiás könyve. Bp., 1927. (Református egyházi könyvtár); RAVASZ LÁSZLÓ (összeállította): Istentiszteleti rendtartás a Magyar Református Egyház számára. Megállapította az Országos Zsinat 1929. évi 550. számú határozatával. Bp., 1930. (Református egyházi könyvtár.) MAKKAI Sándor (szerk.): A mi istentiszteletünk. Az Erdélyi Református Egyház Agendáskönyve. Cluj-Kolozsvár 1929. (Erdélyi református egyházi könyvtár. X.) 19. lap. A továbbiakban: ErA + lapszám rövidítéssel utalok a kötetre. A kötetet írták és összeállították: Gönczy Lajos, Imre Lajos, Makkai Sándor, Vásárhelyi János. SZABÓ KÁROLY: Régi Magyar Könyvtár. I. köt. Az 1531—1711. megjelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Bp., 1879. 858-859. p. - Az első hazai kiadás: Lőcse, 1635. = RMNy 1628. Régi Magyarországi Nyomtatványok. II. köt. 1601-1635. Bp., 1983. Ez önmagában jelent meg, nem a gyülekezeti énekeskönyvhöz kötve, csak a zsoltárverseket tartalmazta, dallamok nélkül. SZABÓ CSABA: A szászcsávási hagyományos harmónia. In: Zenetudományi írások. Bukarest, 1977. 109-123. p.; Uő: Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból. I—III. kötet. Szombathely, 1996. (Kézirat, később CD alakjában jelent meg.) A konfirmáló ifjak harmóniás énekléséhez ki. még 30. sz. jegyz.
