Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)
22 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) 1918-ban már a forradalom napjaiban, október 29-én a Pécsi Újlap a Keresztény Szociális Néppárthoz való csadakozásra szólította fel a magyar és keresztény társadalmat, mivel az „a magyartalan és keresztényieden radikalizmussal szemben a keresztény magyarság szociális fejlődését akarja megvalósítani.”114 November folyamán meg is indult újra a keresztényszocialista mozgalmi élet a leszerelések következtében, elsősorban a háborúban elnéptelenedett szakszervezetekben. A komoly szervezkedés jele, hogy Wiezer Lajos munkást szervező titkárrá nevezték ki.115 December közepén a nagyarányú országos agitációval párhuzamosan116 a pécsi keresztény szellemiségű sajtóban is újabb felhívások jelentek meg a mozgalomhoz való csadakozásra, azzal indokolva, hogy „a keresztény magyarság ügye a forradalom óta teljesen válságos állapotba került, azok jutottak részben hatalomra, akik Magyarország keresztény jellegét meg akarják hamisítani.”117 Végül december 22-én megtörtént a pécsi párt újjáalakulása „zászlóbontó nagygyűlés” keretében. A korabeli sajtótudósítások alapján a meglehetősen forró hangulatú gyűlésen 5-600 ember jelent meg, köztük 40-50 szociáldemokrata munkás. A gyűlést Perr Viktor római katolikus lelki- pásztor, a Julianum igazgatója nyitotta meg, majd ismertette az országos párt új, 41 pontból álló programját,118 melyet a hallgatóság lelkesen elfogadott. A szónokok között a városi társadalom minden rétege képviseltette magát, Győry Béla joghallgató, Ruzsinszky Béla asztalosmester, ipartestületi elnök, Wiezer Lajos munkás, Varin Ferenc „jogszigorló” és Horváth Lajos gimnáziumi tanár mondott beszédet,119 illetve három szociáldemokrata munkás adott hangot az ellenvéleményeknek. A vita kezdetben a keresztényszocialista és a szociáldemokrata eszmék összehasonlításáról folyt, de hamarosan kölcsönös vádaskodásba csapott át.120 Végül a szociáldemokraták kivonultak a teremből. A gyűlés után a Dunántúl szerint a lakosság tömegesen csatlakozott a mozgalomhoz. A fenti szónokokon kívül az alapító tagok között találjuk még Polácsi János tanítót, Légrády Ferenc vármegyei közigazgatási előadót, Szabó Géza lapszerkesztőt és Komócsy István kanonokot, a párt elnökét.121 114 Pécsi Újlap, 1918. október 29. 1. p. 115 Dunántúl, 1918. november 24. 3. p. "6 Gergely, 1977. 90. p. " Pécsi Újlap, 1918. december 21. 1. p. 118 Gergely, 1977. 89. p. 119 Szüts, 1983. 18. sz. jegyz. A szociáldemokraták azzal vádolták a keresztényszocialista mozgalmat, hogy papok vezetik, akik háborús uszítok voltak, mivel megáldották a zászlókat, míg a másik oldal azzal védekezve, hogy ez parancsra történt, felhánytorgatta, hogy Ruzsinszky Bélát nem engedték szóhoz jutni a november 1-i népgyűlésen. Dunántúl, 1918. december 24. 2-3., 4. p. SZÜTS, 1983. 145. p.; Dunántúl’ 1918. november 24. 3., 1919. február 11. 2. p.
