Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
28 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) követéséből és a Szentírásból váltakozva kellett felolvasniuk. Végül pedig a rendtagok személyesen is beszélhettek a vizitátorral. Július 31-én a házfőnök kíséretében minden rendtag celláját és a közös helyiségeket is meglátogatta a püspök. A türjei vizitáció protokollumának43 tanúsága szerint az ottani hivatalos látogató Ranolder János veszprémi püspök volt, az eseményre pedig 1854. szeptember 6-án került sor. Maga a jegyzőkönyv semmi konkrétumot nem árul el: azon kívül, hogy a püspök megtekintette a templomot és a rendházat, csak a vizitáció már-már szlogenszerű célkitűzéseiről olvashatunk. Megkísért bennünket a gondolat, hogy egy előre megírt jelentéssel van dolgunk. (Más forrásból később megtudjuk, hogy Ihász Gilbert rendtag, aki a vizitáció idején a türjei ház tagja, mivel nem fogadta el a vizitáci- ós nagykáptalan határozatait 1 évre beosztás nélküli állapotba került.) Ismeretforrásunk terjedelme egyre szűkül, mert a keszthelyi vizitációról már csak annyit tudunk, hogy 1855. november 11-én történt és szintén Ranolder János veszprémi püspök végezte. Jánoshidáról pedig — egyelőre — semmilyen információ nincs a birtokunkban, ha egyáltalán történt ott hivatalos látogatás, annak az anyaga sem a csornai, sem a prímási levéltárban nincs meg. A Scitovszky János prímás nevével fémjelzett 1852-59 közötti magyarországi szerzetesi apostoli vizitációkról általánosságban elmondhatjuk, hogy e látogatások következményeként 1853-ban Scitovszkynak sikerült visszahozni a jezsuitákat Nagyszombatba. Az 1850-ben egy császári biztos által kihalásra ítélt piaristák ügyében kijárta, hogy mint vizitátor a rendi káptalant összehívhassa, amelyen a forradalom előtt kinevezett rendfőnököt helyezte vissza és új rendszabályokat adott, valamint négy új nővérközösség (a Notre Dame Női Kanonokrend, az Angolkisasszonyok Boldog- ságos Szűz Mária Intézete, az Irgalmas Nővérek — Páli Szent Vince Szere- tetleányai — Kongregációja, valamint a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Társulata) magyarországi letelepedését is elősegítette. A pozitívumok mellett reálisan kell elmondani, hogy a Scitovszky által adott új rendszabályok a premontreiek esetében sem Jászón, sem Csornán, a bencéseknél pedig Pannonhalmán nem hoztak számottevő eredményt, leginkább talán azért, mert Jászó is, Pannonhalma is (s a teljesség kedvéért Zirc is) készséggel elfogadtak volna önmaguk által eszközölt javításokat. (Csorna esetében a prépostság tagjai által előterjesztett statútum-tervezet nyomaira nem bukkantunk.) Ez utóbbi esetben még talán valami eredményt is láthattunk volna, a prímás intézkedéseitől azonban joggal idegenkedtek a rendtagok, mert azok valójában még erősen az abszolutista államhatalom támogatásával és stílusában születtek meg. 43 CsPPL. A.V. 25. II. 10.-34.
