Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
18 Egyháztörténeti Szemle V/2 (2004) A Csornai Premontrei Kanonokrend 1853. évi apostoli vizitációja A 19. század egyháztörténelmében járatos szakemberek előtt nem ismeretlen a tény, hogy a magyarországi tanítórendeket — a bencéseket, cisztercieket és premontreieket — a század közepéig, sőt azon túl is, igen vékony szálak fűzték a római Szentszékhez. E szálak között a legerősebb volt talán a rendi konstitúció, ha ilyen egyáltalán létezett. A jozefinizmus szelleme nagyon erős nyomokat hagyott ebből a szempontból is a magyar szerzetesrendek életében. Azon rendekben, amelyeket I. Ferenc 1802-ben visszaállított, a régi konstitúció legtöbbször már nem éledt fel, újat nem alkottak,25 s az élet „folyt magától” a nagy politikai és vallási hullámzások közepette, esetleg amikor már egy-egy rendnek az egzisztenciája volt veszélyben, vagy életmódjuk, tevékenységük folytatása szabályzat híján csaknem lehetetlenné vált, akkor adott az anyaház egyházmegyéjének a püspöke — állami tekintéllyel megerősítve — valamilyen szabályzatot.26 Adatok hiányában nem tudjuk biztosan, hogy ez a magyar premontreieknél — akik a rend sok évszázados struktúrája szerint szabályzatukat mindig a prémontréi főmonostorból kapták — hogyan történt, de feltételezhetjük: ha ebben az időben használták egyáltalán, akkor minden bizonnyal az utolsó előtti prémontréi generális apát (F. Manoury) által kiadott, és XIV. Kelemen pápa által 1770-ben jóváhagyott konstitúciók (régi nevén statútumok) voltak érvényben 27 Ez a konstitúció, s általában a régi szabályzatok azonban még nem ismerték a középiskolákat, így természetszerűleg nem tértek ki a gimnáziumok mellett működő rezidenciák életére, a szerzetestanárok kettős munkakörére nem tartalmaztak semmiféle intézkedést. így joggal gondolhatjuk, hogy 19. század első felében a csornai premontreiek életében gyakorlatilag a prépost akarata és rendelkezései szolgáltak szabályzatul. Ezt azonban sem Rómából nem nézték jó szemmel, sem a császári-királyi hatalom, és különösen nem a rendtagok, akik a század közepére érezhetően szenvedő alanyaivá váltak ennek a hiánynak. Az apostoli vizitáció ezen állapotok megszüntetését célozta. 25 Egyik kivétel ez alól a Pannonhalmi Szent Benedek Rend, melyben 1811-ben, 1822-ben, 1831-ben, 1836-ben hoznak új rendszabályokat, valamint 1841-es nagykáptalan megbízta Márkfi Sámuelt, Czinár Mórt és Pethő Damjánt egy új statútum-tervezet elkészítésével, ebből viszont hatályos konstitúció nem lett, ami abból derült ki, hogy az 1855. szeptember 30. — október 3. között ülésező pannonhalmi nagykáptalan 3-4. ülésén napirendi pontként szerepelt az 1836-os statútumok felülvizsgálata. Vö. SÓLYMOS SZILVESZTER OSB: Pannonhalma élete a XIX. században. In: UÓ: Összegyűjtött rendtörténeti tanulmányok. Pannonhalma, 1999. (Rendtörténeti Füzetek 3.) (továbbiakban: SÓLYMOS, 1999.) 144-167. p. Például a zirci ciszterci monostornak Kurbélyi György veszprémi püspök erősítette meg az 1821-es káptalan által megalkotott új statútumait. Vö. HORVÁTH KONSTANTIN: Zirc története. Veszprém, 1930. 27 1 Ld. Statuta sacri et canonici praemonstratensis ordinis renovata auchtoritate capituli generalis. Paris, 1770.
