Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 19 A magyarországi szerzetesrendek szóban forgó apostoli vizitációjá- nak konkrét kiindulópontját a bencéseknél kell keresnünk. Legelőször 1851-ben merül fel az osztrák püspöki kar ülésén — minden bizonnyal a bécsi kormány intenciója szerint is — a bencés monostoroknak a birodalmon belüli szerzetestartományba, kongregációba tömörítésének a szándéka. Ezt a közeledést magyar részről Rimely Mihály pannonhalmi főapát lelki szempontból örvendetesnek tartotta, de jogilag megvalósít- hatatlannak vélte, s különösen az egyes monostorok önállóságát látta veszélyeztetve általa. Nyolc osztrák bencés apátság képviselője azonban 1851. július 4-én összeült és egy reform tervezetet dolgozott ki, amelyhez később még három másik apátság is hozzájárult. Ezzel a tervezettel aztán a bécsi nunciuson keresztül Rómához folyamodtak, s ebben általánosságban megemlítették az összes magyar szerzetesrendek fegyelmi problémáit. Róma figyelme így terelődött a magyarországi szerzetesekre is. Ennek a következménye lett, hogy alig egy éven belül — 1852. június 25-én kelt brévéjével - IX. Pius pápa az összes magyar szerzetesrendek apostoli vizitátorává Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érseket, az osztrák kolostorok hivatalos látogatójává pedig Friedrich Schwarzenberg bíboros, prágai hercegérseket nevezte ki három évre szóló megbízatással. A pápa rendelkezése szerint a fővizitátorok választhattak maguknak ún. „convisitator”-okat, akik hivatalosan delegálva végezhették például Scitovszky helyett a kijelölt szerzetesházak meglátogatását. A csornai prépostsághoz tartozó házak esetében rendszerint a megyéspüspököt bízta meg azzal, hogy a fiókprépostságok és rezidenciák vizi- tációját elvégezzék. Emellett a sok papírmunka oroszlánrésze a vizitátorok titkárára esett, Scitovszky esetében Márkfi Sámuel bencés szerzetes, egyetemi tanárra. A vizitátorok, mint apostoli delegátusok, teljhatalommal rendelkeztek: elrendelhették nagykáptalanok összehívását, elöljárókat nevezhettek ki, szükség esetén szétválaszthatták a konzervatívokat a progresszívektől, diszpozíciókat foganatosíthattak. A pápai utasítások - amelynek másolatát 1852. szeptember 15-i dátummal Csornára is megküldték — előterjesztette a kérdéseket és minden fontosabb vizsgálati szempontot is. Ezek alapján Márkfi — Scitovszky nevében — már 1852 őszén beszámolót kért az egyes püspököktől az egyházmegyéjük területén lévő összes szerzetesházakról, s miután ez az adatgyűjtés megtörtént, az új egyházi év kezdetén, advent első vasárnapján a prímás körlevelet intézett a szerzetesrendekhez, amelyben a vizitáció célkitűzéseivel foglalkozik. E körlevélhez csatoltak egy 50 Márkfiról ld.: SÓLYMOS SZILVESZTER OSB: Márkfi Sámuel OSB (1811-1861) élete és munkássága. In: UŐ: Összegyűjtött rendtörténeti tanulmányok. Pannonhalma, 1999. (Rendtörténeti Füzetek 3.) 79-143. p.
