Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 17 Richter prépost, kormányzásának az első hat évét teljesen arra fordította, hogy a rend belső ügyeit rendezze, s gazdaságát fellendítse. Erkölcsi-fegyelmi szempontból sokat számított a saját szigorú példája, buzdítása és személyválogatást nem ismerő igazságszeretete. Emellett tudta rendtársainak arra érdemes munkáját kellőképpen méltányolni, s ez „az erők régi zsibbadtságát csakhamar élénk tevékenységre változtatta”, nem utolsó sorban pedig volt tapintata ahhoz is, hogy részt adjon nekik a kormányzás munkájából. Ezek láttán tehát azt mondhatjuk, hogy Richter — legalábbis prépostságának az első éveiben — Gyöngyössyétől egészen különböző, nyílt, „haladó” stílusban kormányzott, minden évben tartott káptalant (ugyan nem minden rendtag, hanem csak a rendi elöljárók, a házfőnökök és egy-egy rendházi képviselő jelenlétével). Összehívott továbbá házi tanácskozásokat is, a prépostság gazdasági ügyeinek gondos felügyeletére rendtagokat képeztetett ki, vagy a bizalmát élvező világi gaz- dászokra bízta őket, de ugyanígy a rendi növendékek és tanárjelöltek képzésére is nagy gondot fordított, mellyel megnyerte magának a rendtagok színe-javának a tetszését. S mindez több, mint másfél évtizedig így folyt, Richter kivívta mind az egyházi, mind a világi feljebbvalók elismerését, ennek jeleként V. Ferdinánd 1836-ban kassai királyi tankerületi főigazgatóvá nevezte ki, amely tisztét 1850-ig látta el. 1848 eszméi viszont — akárcsak Gyöngyössyben — félelmet keltettek Richterben is. A március 15. után hozzá érkező rendházi leveleket — amelyek a csornaiakéhoz hasonló követelésekkel, de mindenekelőtt nagykáptalan tartásának az igényével álltak elő — gyanakvással fogadta, s leginkább „halogatás által akarta élét venni a tagoknak a rend ügyei iránt való szo- kadan érdeklődésének”. Választ nem adott leveleikre, amivel csak fokozta a vele szembeni rossz hangulatot. 1848. július 19-én Jászón is megtörtént a forradalmi nagykáptalan, amin a prépost nem vett részt, s annak határozatait ugyanúgy, mint Gyöngyössy, csak a rendtagok nyomására fogadta el. Ezek az események azonban igen megviselték, folytonos rettegésben élt, tetterejének, munkakedvének, rugalmasságának vége szakadt. Teljesen megváltozott: betegeskedni kezdett és sokszor esett mély depresszióba, amit Gyöngyössynél is gyaníthatunk. E két idős és lelkileg megviselt rendfőnök kormányzása alatt érkeztek el a magyar premontreiekre az 1852—53-as esztendők, a Szentszék által kezdeményezett, és Magyarországon Scitovszky János esztergomi érsek által lefolytatott apostoli vizitáció ideje. A Jászói Prépostság vizitációjának történetét Farkas Róbert idézett munkájában24 megtaláljuk — a nagy érdemű Richter prépost méltadan félreállításával együtt -, a Csornai Prépostság 1853. évi apostoli vizitációjának az anyaga, valamint következményei és hatása eddig feldolgozadan. 24 Farkas, 1902.134-150. p.
