Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Inzsöl Richárd Péter: A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete a 19. század második felében
A Csornai Premontrei Kanonokrend belső élete 13 a Prépost Urat egész tisztelettel, de erélyesen még egyszer, hogy e’ félre- vonulási botránynak véget vetvén velők együtt előrelátással működni hivatalának tartsa”. Legvégül pedig kilátásba helyezte, hogy ha a prépost ezen utolsó felszólításra sem térne haza, legalábbis a szombathelyi tanárok kénytelenek lesznek előbb az egyházi, majd a legfőbb világi hatalomnál is, új rendfőnök kinevezéséért folyamodni. Ami a novíciusok felvételét illeti, Szenczy — bizonyára mások által is megfogalmazott — követelése megvalósult, amikor is 11 (!) év után először, újra volt újoncfelvétel, méghozzá egyszerre öten öltöztek be 1851. augusztus 19-én: Preszner Mihály, Holub Bernát, Sailer Hermann, Sztraka Gábor és Schimpöck Benedek. Az ő felvételük már minden bizonnyal Gyöngyössy tudtával és intézkedésére történt Csornán az iskolai év végén. Májusban viszont, amint láttuk, még nem tartózkodott az anyaházban. Dézsenyi Evermód perjel sietve továbbította a Szenczy Imre által képviselt szombathelyi tanárok kérését a prépostnak hazahívása tárgyában, s amint néhány hónappal korábban is tette, most is csatolt egy éjjpen aktuális és konkrét okot is Gyöngyössynek a csornai tartózkodására.2 Értesítette például Báró Hauer Sopron megyei főispán május végén esedékes csornai látogatásának tervéről, s a főispán kifejezett szándékáról, mely szerint személyesen is szeretett volna találkozni a rendfőnökkel. Ennek rögzítése után rövid jellemzést adott az akkori időjárásról illetve a várható termésről: „Üdő járásunk e vidéken a legkedvezőbb, már April hó végével, úgy Májusnak majd minden napjaiban szép esseink vannak. A természet legbájában mutatkozik mindenben. Őszi vetéseink sássában már le borulnak, azért is ezeket sássolni kelletik. A rozsok fejeiket ki hánták, kukoriczák kelnek, kaszálóink jó reményt mutatnak, ló hert, luczernát javába kaszáltatjuk zöld takarmánynak, gyümölcsfáink telvék virágokkal, azért is a gabonák árokban csökkennek. Birkáink igen jó karban vannak.” Gyöngyössy prépostnak a csornai konventtől való eltávolodását és az ennek következtében keletkező bonyodalmakat — más személyes problémákkal együtt — jól összefoglalta Szenczy Imrének a „préposthoz intézett paprikás levele”, melyet Gyöngyössy már Csornán kapott kézhez, ahová — úgy látszik engedve a többszöri felszólításoknak — 1851 májusának végére visszatért. Sajnos Gyöngyössy válaszlevelei közül egy sem maradt ránk, így csak közvetve tudjuk, hogy ő maga többször is válaszolt mind a konventnek, mind a szombathelyi tanároknak, akiknek a leveleit „gyakori fölszólítá- soknak” mondván, saját nyugalmát zavarva érezte általuk. Ezzel viszont ellentmondásba keveredett, mivel utóbb pedig azt sérelmezte, hogy a konvent vele minden „correspondentiá”-t megszüntetett. Ennek okát 21 22 21 CsPPL. A.V. 25. II. 5. - 3. 22 CsPPL. A.V. 25. II. 6. Ld. 2. sz. melléklet.
