Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Tasi Réka: A hitviták műfajai, argumentációja és funkciói (Miskolc, 2004. március 25-26.)
146 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) A Miskolci Egyetem Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén Heltai János tanszékvezető irányításával évek óta folyik a hazai hitviták adattárának gyűjtése, melyhez OTKA-pályázat biztosít anyagi keretet. A munkában kutatók és hallgatók egyaránt részt vesznek. Az idáig összegyűjtött adatok mennyisége és a kutatási tapasztalatok is igényelték, hogy az eredményeket szélesebb plénum elé tárják és a szélesebb szakmát bevonva vitassák meg. A konferencia, melyet a tanszék az MTA Irodalomtudományi Intézete és az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság közreműködésével szervezett, ezt a feladatot is ellátta. Ezen túl a széles témakört felölelő előadások azt bizonyították, hogy a szakma egyébként élénk érdeklődéssel fordul a hitvita jelensége felé, mely tulajdonképpen két évszázad alapvető kommunikációs formájaként nemcsak egy időszak szellemi arculatát határozta meg, hanem nyelvi univerzumát is, vagyis az írásos kommunikáció legkülönfélébb megnyilvánulásaiban köszönt vissza. A kétnapos konferencia helyszínét a az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság székháza biztosította, s a rendezvényre az ország nagyobb egyetemeiről és irodalomtudományi kutatóintézetéből egyaránt érkeztek előadók és hallgatók, továbbá a Miskolci Egyetem magyar szakos hallgatói is élénk érdeklődést tanúsítottak az előadások iránt. Csütörtök délután a konferenciát Páczelt István, a Miskolci Egyetem általános rektorhelyettese, az MTA Miskolci Akadémiai Bizottságának elnöke és Bessenyei József, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja nyitotta meg. Az előadók a legkülönfélébb megközelítéssel nyúltak a témához, a hitviták történetéről, műfaji kérdéseiről, argumentációs bázisáról, retorikai vagy más elméleti kérdéseiről 30 perces referátumokat hallhattak a résztvevők. Heltai János nyitó előadása a hitvita mint szövegtípus számos elméleti kérdését vetette fel, melynek nyomán az előadás gyakorlatibb része, vagyis a hitvitaadattár leírási módszere igen komoly és átgondolt vállalkozásként mutatta meg önmagát. Nem véletlenül váltott ki hatalmas visszhangot, s ezt mutatja az a tény is, hogy a konferencia állandóan visszatérő problémájává vált a kérdés, hogy mit tekinthetünk hitvitának, hol kell meghúznunk az anyaggyűjtés határait. Ez pedig fontos gyakorlati következménynyel jár az adatbázis létrehozása szempontjából. Viszont a kutatás korántsem mutat konszenzust ez ügyben. A „hagyományos” hitvitaszövegek mellett ugyanis olyan műfajok is szóba kerültek a konferencián, mint a hitvitázó dráma a Miskolci Egyetem tanársegédjének, Nagy Júliának előadásában, vagy a marginális bejegyzésekben is folyó vita, mely antropológiai nézőpontok termékeny alkalmazására késztette a kérdés kutatóját, a kolozsvári illetőségű Tóth Zsombort. P. Vásárhelyi Judit, az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője pedig a szövegrészietek,
