Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - DOKUMENTUM - Dominkovits Péter: Csapó György hidegségi plébános végrendelete

Dominkovits Péter: Csapó György hidegségi plébános végrendelete 133

könyv a 40 éves plébániai adminisztrátor tanultságát „Logicus et Moralis Teheologiae quondam auditor”-ként határozza meg, őt (Georgius Czapó Lébéniensis) jó és kegyes férfiúként jellemezve.25 Csapó 1649 végén meghalt; főesperesi kerület 1651. évi vizitációja idején róla mint két évvel ezelőtti plébánosról szóltak, aki (máig ismereden összetételű) könyvhagyatékkal is rendelkezett. Ekkor már Pampetrits Lőrinc volt a plébános.26

Csapó György végrendeletének alapos és érdemi tartalmi, illetve formai elemzése27 valójában az egyházmegyei alsópapság testamentumainak nagyobb mérvű feltárását követően tehető meg. Azt természetesen már itt ki kell emelni, a kedvezményezett örökösök között az öccsének nevezett Csapó (Czapó) András, bátyja, Csapó (Czapo) István mellett jelentős szereppel bírt fogadott öccse, Wodoricz Mihály is. A hidegségi plébániát többször is figyelemben részesítette, így pl. nem csak az egyházközsége területén irányába fennálló adósságokat hagyta a plébániára (2. pont), hanem amennyiben András öccse anyagi nehézségei miatt, vagy más okból a részére juttatandó szőlő után nem akarna 15 ft-ot a hidegségi egyháznak adni, úgy elrendelte, hogy azt a birtokot öccse kifizetésével a fenti egyház kapja meg (1. pont). Minden bizonnyal ő is jó kapcsolatokat ápolhatott a soproni és a tágabb környék szerzeteseivel, erről tanúskodik a boraival kapcsolatos, alternatív jellegű rendelkezése (3. pont). (Sajnos Sopronból nem rendelkezünk Horváth József 17. századi győri végrendelet elemzéseihez hasonló munkákkal, így se a kegyes hagyományok, se más örökítések általános, vagy speciális vonatkozásait jelenleg nem lehet még meghatározni.28 Az persze már most sejthető, hogy a soproni ferencesek város hitéletében játszott, a kegyes hagyományokban is visszatükröződő szerepe jelentős lehetett.) A szegénygondozás intézményhálózatára történő figyelme is egyezik Pempetrits és Dunkovicz végakaratával.29 Természetesen megemlékezett mind a plébánia kegyuráról (Nádasdy Ferencről), mind az egyházmegye püspökéről (Draskovich Györgyről). Bár fölöttébb érdekes az, hogy e két, a főszöveg megfogalmazása utáni betoldás a koBuzÁS, JOSEF: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert I. Teil. Eisenstadt, 1966. (Burgenländische Forschungen, Heft 52.) (továbbiakban: Búzás, 1969.) 108-109. p.

Búzás, 1969. 245-246. p.

Az utóbbi tekintetében itt pl. érdekes a Horváth József egykorú győri formai elemzéseiből is ismert záró átokformula megjelenése, az írásbeli rögzítés speciális esetére vall a tanúk hiánya. Pl. HORVÁTH JÓZSEF: Vallásos egyesületek a XVII-XVIII. századi Győrben. In: Győri

Tanulmányok, 14/15. 1994. 159-163. p.

A szegénygondozás 16-17. századi soproni .intézményeire: KINCSES KATALIN MÁRIA: Szegénygondozás és környezet. In: R. VÁRKONYI ÁGNES (szerk.): Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. Bp., 2000. 326-368. p.; UÖ: Természeti környezet, ökológiai háttér és gyógyítás Sopronban a kora újkorban. In: Debreceni Szemle, 2000. 4. sz. 521-543. p.