Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
126 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) Lettországban a politikai változás „palotaforradalmat” idézett elő az evangélikus egyházban: az 1989 áprilisában megtartott zsinat leváltotta az érseki székéből Mesterset és helyére Karlis Gailitist választotta meg.75 A zsinat éles viták közepette zajlott le, az „Újjászületés és Megújulás” mozgalom számos prominens tagja és személyisége támadta a régi egyházi vezetést, azt vetették a szemükre, hogy túlságosan kiszolgáltak a szovjet hatalmat és gyengén képviselték az egyházi és a nemzed érdekeket. Az új egyházi vezetésbe bekerült Plate, Feldmanis, Rubenis és az új érsek, bár nem volt tagja a mozgalomnak, támogatásba részesítette őket. Megváltozott az egyházi szabályzat: az esperesi kerületekből egy-egy lelkészi és világi tagja lehetett a zsinatnak.76 Még abban az évben rigai istentiszteleten mutatatták be az egységdokumentumot, amelyben a lett evangélikus egyház kinyilvánította, hogy az emigráns egyház igazi módon szolgálta és képviselte a lett nemzetet az emigrációban és a világban, az emigráns lett evangélikus az új érseknek és a zsinatnak jókívánságait fejezte ki, akit és amelyet demokratikus módon választottak meg, s így erkölcsileg és jogilag a lett nép képviselőivé és szószólóivá váltak. Mindkét egyház kifejezte abbéli szándékát, hogy megmutatják ez Evangélium örömhírét a letteknek, és e cél érdekében a jövőben szorosan együtt fognak működni.77 Észtországban a váltás kevésbé volt drámai, talán annak is köszönhetően, hogy az ottani evangélikus egyház nem mutatkozott olyan simulé- konynak és behódolónak, mit Lettországban, igaz, a társadalomban nem is képviselt akkora erőt. Pajula érseknek sikerült megőriznie érseki székét, de a szovjet rendszerben kompromittálódott egyházi vezetést leváltották.78 A zsinatban helyet kapott ifj. Jaan Kiivit esperes (az érsek fia), aki élesen kritizálta az felsőbb egyházi vezetést, miszerint az a szovjet korszakban mélyen hallgatott. Gailitis és Pajula lobbizásának köszönhetően a Luteránus Világszövetség 1990 februárjában nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben minden jóakaratú embert arra kért, hogy támogassa az észt, a lett és a litván függetlenségi mozgalmat.79 Karlis Gailitis 1936-ben született tanárcsaládban, 1959 és 1981 között a tej- és élelmiszeriparban dolgozott, közben 1971 és 1980 között elvégezte a teológiát*. 1976-ben kapta meg a segédlelkészi, 1980-ban a lelkészi kinevezést. 1984-től a rigai Luther- templom templom lelkipásztora volt, s egyben az egyházi tanács titkára és a Luteránus Világszövetség egyik alelnöke. Kirche im Osten, 1990. 33. sz. 131. p. Glaube in der 2. Welt, 1989. 4. sz. 11. p. Glaube in der 2. Welt, 1989. 10. sz. 10. p. A két egyház között 1990 elején Stuttgartban egy koordinálókonferenciát szerveztek, ahol Lettországból, Németországból és Észak- Amerikából jöttek a résztvevők. Tárgyaltak itt a liturgia egységesítéséről és egy közös Teológiai Akadémia létrehozásáról. Glaube in der 2. Welt, 1990. 7-8. sz. 11-12. p. Glaube in der 2. Welt, 1991. 3. sz. 5-6. p. 79
