Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 127 Egyébként az észt evangélikus egyházban — pozitív értelemben vett — drámai változások zajlottak le az 1990-es esztendőben: ebben az évben kulminálódott a kiszolgáltatott szentségek (keresztelés, Úrvacsora) száma. 1987-től kezdődően figyelhetjük meg, hogy fokozatosan emelkedett a keresztelések és a konfirmációk száma (1987 — 1232 keresztelés, illetve 1179 konfirmáló, 1988 — 4534, illetve 2711, 1989 — 12585, illetve 8814). 1990-ben összesen 18.606 embert kereszteltek meg az evangélikus egyházban és 11.691 személy részesült konfirmációban.80 Érdemes megjegyezni, hogy ezek a számok magasabbak, mint az éves természetes szaporulat mutatói, a magyarázat az, hogy sokan felnőtt korban kérték a megkeresztelésüket, s nem egy esetben az egész család kérte felvételét az egyházba. Meg kell jegyezni, hogy ez a fajta kezdeményezés nem az egyháztól indult el, hanem maguk az emberek szerették volna ilyen módon (is) kitölteni a szovjet rendszert okozta szellemi-lelki űrt.81 Mi adja az egyházak és felekezetek fontosságát az észtek, a lettek (és a litvánok) életében? Elsősorban az, hogy a nyugati kereszténységhez való csadakozásukkal az ortodoxiától és így az orosz, keleti kultúra világától határozott megkülönböztetést nyertek el, s ezzel másfajta gondolkodás, munkaetika, jogrendszer, kultúra bontakozhatott ki közöttük. Ez a különbséget még a szovjet rendszer sem tudta teljesen lerombolni. Másodsorban az egyházak a térség legősibb, legnagyobb hagyományokkal rendelkező intézményinek számítottak. A magukban hordozott hagyomány, az intézményi jellegük és az állami szervektől való (nagyon) viszonylagos függetlenségük lehetőséget nyújtott, hogy a hivatalos ateizmussal szemben egy másfajta utat mutassanak.82 Ugyanakkor érdemes jegyezni, hogy az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején a Litvániában kibontakozó ellenzéki mozgalom a katolikus egyház köré szerveződött meg — s egyben megalakult a Szovjetunió egyik legszervezettebb és legnagyobb eredményeket felmutató disz- szidens csoportosulása. Ennek a mozgalomnak volt a szócsöve a Utvániai Katolikus Egyhá^ Krónikája, amely hűen tükrözte vissza a korabeli szovjet állapotokat. A szamizdat az emberi, nemzeti jogok és a vallásszabadság védelmezőjeként lépett fel, s kapcsolódott be a szovjet emberjogi küz80 Az istentiszteletek száma — igaz nem ekkor mértékben — emelkedett: 1987-ben 9.334 evangélikus istentiszteletet tartottak, 1990-ben 9.696-ot. 81 LlEBERG, BURCHARD: Aus dem Leben der Evangelische-Lutherische Kirche Estlands. In: Kirche im Osten, 1992. 33. sz. 127. p., 1992. 35. sz. 131. p.; valamint: PAUL, TOMMAS: Die Begegnung der Evangelische-Lutherisceh Kirsche Esdands mit der neunnen Zeitalter. In: lutherische Kirche in der Welt, 1994. 41. sz. 208-211. p. 82 VARDYS, V. STANLEY: The Role of the Churches in the Maintence of Regional and National Identity in the Baltic Republics. In: Journal of Baltic Studies, 1987. 3. sz. 287-300. p.
