Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 125 tötték, eleinte pártállástól, világnézettől függetlenül mindazokat az embereket, akik a nemzeti-szellemi újjászületésért hajlandóak voltak cselekedni. A hívő emberek nem maradtak tédenül ezekben a sorsdöntő pillatatokban: Lettországban 1988 júniusában alakult meg a Lett Népfront, amelyben a Helsinki-86 ellenzéki csoporton kívül helyet kaptak a környezetvédők, a kommunista párt reformgondolkodású személyei, illetve maga Modris Plate és Juris Rubenis evangélikus lelkészek is. A Népfront célkitűzései között szerepelt a demokrácia, a pluralizmus és a nagyobb nemzeti függetlenség. A Front első kongresszusára 1988 októberében került sor Rigában, s ez egyben azt is jelentette, hogy 1959-es bezárása óta először tartottak a városi Dómban evangélikus istentiszteletet (Plate és Rubenis szolgálatával, az előbbi a tékozló fiúról szóló igeszakaszról mondott prédikációt). A kongresszuson szóba került az egyházak helyzete is, a résztvevők elégedetlenségüket fejezték ki a még életben lévő, felekezetekre vonatkozó törvényekről és szorgalmazták az Állami Egyházügyi Hivatal átalakítását. Piatét közben beválasztották a Népfront központi irányító szervébe, valamint a szervezet lapjának, az Atmodá-nnk (Újjászületés) szerkesztőbizottságába. Plate egy svéd lapnak nyújtott interjújában így magyarázta e világi (politikai) szervezetben való aktív részvételét: munkájával, kapcsolataival a keresztény értékeket és erkölcsiséget szerette volna „becsempészni” a nemzeti újjászületési mozgalomba, és ilyen módon is harcolnia a társadalomban jelen lévő közömbösség ellen. Az interjú kulcsmondata a következő volt: „Hiszek abban, közveden jövőnk attól függ, hogy nemzeti mozgalmunk mennyire lesz keresztény”.72 Megemlítést érdemel az a tény, hogy a lett evangélikus egyház vezetése 1989 júniusában az ország függetlenségét teljes mértékben támogatta, mert véleményük szerint jobban lehet képviselni az egyetemes keresztény értékeket és a lett nemzeti érdekeket egy szabad és független államban.73 Észtországban a nemzeti és a vallási újjászületés nem állt olyan szoros kapcsolatban, mint a szomszédos balti államban. Az Észt Népfrontban kevés hívő ember vett részt, emiatt a vallási kérdések nem játszottak központi szerepet. Az 1987-ben megválasztott érsek Kuno Pajula azt hangsúlyozta, hogy az egyház nem játszhat a politikában szerepet. Azok a pásztorok, akik részt kívántak venni a nemzeti mozgalomban, inkább a radikálisabb Észt Kongresszust választották.74 SAPIETS, MARITE: The Baltic Churches and the National Revival. In: Keligion in Communist Lands, 1990. 2. sz. (továbbiakban: SAPIETS, 1990.) 158-159., 167-186. p. Sapiets, 1990.156. p. SAPIETS, 1990. 162-163. p.; valamint: GOECKEL, ROBERT F.: The Baltic Churches and the Democradsation Process. In: Bourdeux, Michael (szerk.): Politics of Religion in Russia and the New States of Eurasia. New York - London, 1995. 208. p.
