Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
124 Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) töltött tanári állását is beszüntették. Robert Akmentist eltávolították az Intézet rektori székéből, a csoport többi tagja vagy megszűnt esperes lenni, vagy áthelyezték másik gyülekezetbe. Az akció ellen a mozgalom tagjai az egyházi tanácsot elítélő levélben fordultak a hívő lettekhez és a Luteránus Világszövetséghez. A tiltakozáshoz csatlakozott a Teológiai Intézet 45 diákja is, ők a rektor felmentését kifogásolták. A további bonyodalmak elkerülése végett és a nyugalmat megőrizendő, ideiglenes jelleggel felfüggesztették az Intézet működését. A hatalom részéről is megindult a támadás: a Padomju Jaunate hasábjain szeptemberben „Farizeusok maszk nélkül” címmel cikk jelent meg, ahol a „Megújulás és Újjászületés” mozgalmat úgy írta le, hogy az a törvényeket akarja megváltoztatni, Piatét azzal gyanúsították, hogy nyugati adományokból gazdagodott meg, továbbá nacionalista és reakciós külföldi körökkel tartja a kapcsolatot. Sőt, a lap szerint a lelkész céljai elérése érdekében karatetudását, a fekete mágiát és szabadkőműves kapcsolatait is felhasználta. Természetesen, a lelkészt védelmezni kívánó kuldigai gyülekezeti küldöttséget nem fogadták Rigában, a lap szerkesztőségében.70 A mozgalom és az érsek közötti tárgyalások eredménytelenek maradtak: Mesters arra buzdította a lelkészeit, hogy „öltsék magukra a türelem fegyverzetét”, majd hozzátette, a tanács döntését „bizonyos nyomás” hatására hozta meg. Ekkor a mozgalom valóságos hadüzenetet küldött, ha a tanács továbbra is kitart a döntése mellett, akkor a „Megújulás és Újjászületés”-hez tartozó lelkészek nem fognak több istentiszteletet tartani. Az AEH vezetője, Eduards Kokars-Trops a mozgalmat úgy írta le, hogy az „felelőtlen és társadalmilag” veszélyes, tagjai pedig „nacionalista és szovjetellenes” személyek, akik „ellenséges és szovjetellenes nyugati körökkel” tartják a kapcsolatot. A Luteránus Világszövetség az üggyel kapcsolatosan aggodalmát fejezte ki, a szervezet főtitkára, Gunnar Staalsett Rigába utazott, hogy tárgyaljon Mesterssel.71 1988 már teljesen új helyzetet hozott, Plate januárban hivatalosan is a kuldigai gyülekezet lelkipásztora lett, Akmentis elkezdhette tartani óráit a Teológiai Intézetben. A Baltikumban a peresztrojka, a glasztnoszty elterjedése lehetőséget biztosított a helyi egyházaknak, hogy belsőleg megújuljanak és — lehetőségeikhez mérten — segítséget nyújtsanak az adott országban zajló! nemzeti megújhodáshoz. Az 1980-as évek végén a „nemzeti ébredés” motorjai, katalizátorai a Népfrontok lettek, és ernyőszervezetként maguk köré gyűj70 Sapiets, 1988. 244. p. 71 r SAPIETS, 1988. 245-246. p. Az ügy nem zárult le ezzel, ugyanis még az olvadás idejében - 1987 végén - a mozgalom két tagja, a hatalom engedélyével, .emigrálhatott.
