Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor Evangélikus egyház a 20. században... 123 ja a tanácsba vetett bizalmunkat.”65 Maga Plate kijelentette, hogy a tanács határozatát nem veszi figyelembe, mert az nem keresztényi, árt a gyülekezetnek és mert állami sugalmazásra hozták meg. 22 lelkész a zsinat összehívását követelte. A tiltakozásba bekapcsolódott a több emberi és nemzeti jogot követelő Helsinki-86 nevű ellenzéki csoport is, amely a Helsinki Zárónyilatkozatot aláíró államoknak elküldött levelében az ügy kapcsán kijelentette, hogy Plate és Ludviks bűne mindössze annyi, „elutasították a KGB-vel való együttműködést és lelkiismeretesen végezték a munkájukat”. A csoport kiállt a nagyobb vallásszabadságért a Szovjetunió területén.66 Egy belső egyházi ügynek indult eseménysorozat lavinát indított el — ehhez szükség volt a külvilág katalizáló erejéhez — és az már nem csak vallási, hanem rendszeret érintő kérdéssé nőtte ki magát: kialakulóban volt a disszidens mozgalom. 1987 júniusában Plate és még 14 lelkész létrehozta a „Megújulás és Újjászületés” (Adzimsanas un atjaunosanas) nevű csoportot, azzal a céllal, hogy „nyíltan kiálljon a lettek azon joga mellett, hogy keresztényi életet éljenek”.67 Az alapító okiratban sürgették az egyházi tanácsot, hogy tegyen lépéseket a Lett SZSZK-ban érvényben lévő vallásügyi törvény megváltoztatása érdekében. A javasolt változtatások a következőek voltak: alternatív katonai szolgálat bevezetése, a hitoktatás engedélyezése, vallásos televízió- és rádióadások beindítása, több vallásos irodalom megjelentetése, az egyház jogi mozgásterének bővítése.68 A csoport további céljának tekintette, hogy megállítsa a lett evangélikus egyházon belül tapasztalható hanyadást s az intézményt újra vonzóvá tegye a lettek számára. Megállapították, hogy a két világháború közötti egymillió egyháztag 1980-ra a harmadára olvadt el, de a rendszeres templombajáró gyülekezeti tagok számát 25 ezerre tették. Szóvá tették a paphiányt is, 1980- ban közel 100 lelkész szolgált. Megjegyezték, hogy a fennálló helyzet kialakulásához részben hozzájárult az egyházi vezetés engedékeny hozzáállása: a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére tartott istentiszteletek valószínűleg az egyház behódoló voltát jelezték a külvilágnak. Emiatt a „Megújulás és Újjászületés” a lett társadalom számára az evangélikus egyház hitelességét akarta bemutatni „keresztény tanúságtétel” formájában.69 Az egyházi vezetés a „rebellis csoportosulást” nem kívánta támogatásban részesíteni, ezért inkább ellenakcióba lépett: az egyházi tanács júliusban Piatét megfosztotta esperesi rangjától és a teológiai Intézetben beSAPIETS, 1988. 239-240. p. “ Sapiets, 1988. 241. p. A csoportban zömében fiatal lelkészek vállaltak szerepet, ők már éveken át az evangélikus hitélet megújításán dolgoztak. A csoportosulás egyetlen világi tagja egy jogász volt. 68 Sawatsky, 1992. 263. p. 69 Sapiets, 1988. 242-249. p.
