Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban

120

Egyháztörténeti Szemle V/l (2004)

tóttá európai konferenciáját — ez volt az első alkalom, hogy a Szovjetunió területén evangélikus hívek nemzetközi összejövetelt szerveztek volna, amelyen nyugati delegációkat is fogadtak. (A hatalom részéről tanúsított engedékenységben közrejátszhatott az is, hogy az 1980-as moszkvai olimpia valamelyest nyitottabbá tette a szovjet vezetést.) A város számos templomában istentiszteleteket és áhítatokat tartottak. Az 1980-1981-es lengyelországi válság nem maradt visszhang nélkül Észtországban és Lettországban sem: a kommunista párt két helyi vezetője, Kari Vaino és August Voss a lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalom erős vallási gyökereire hívták fel a figyelmet.55 * 1982-től — Luther Márton születésének 500. évfordulójához kapcsolódó ünnepségsorozat keretében — mégis megjelenhetett az Es^t Evangélikus Egybá^ című folyóirat, s ugyanabban az évben engedélyezték adventi és húsvéti énekeslapok sokszorosítását, valamint megjelent egy, külföldre szánt könyv angol és német nyelven, amelyben személyesen az érsek mutatta be az egyház életét. 1983-ban napvilágot látott a Luther által írt Kiskáté.55

Úgy tűnt, hogy Hark vezetése alatt megerősödött a nemzeti irányzat az egyházban, s az érsek fellépett, szavaival „a radikálisan orosz- és szovjetellenes nacionalizmus” ellen. Két lelkészt - Villo Jürjot és Vello Salumot - Hark felfüggesztett a lelkipásztori szolgálat alól, mert határozottan kritizálták az egyházi vezetést a nemzeti ügyekben elfoglalt érdektelensége miatt.57 Az érsek nem állt ki Harri Mőtsnik lelkész mellett sem, aki 1976-tól a puskinovói, finn nyelvű gyülekezetben szolgált, s itt konfliktusba keveredett a hatóságokkal, s emiatt Hark visszahívta őt Észtországba. Az észt emigránsok egyik lapjában megjelent Motsnik igehirdetése, amely a szovjet állampolgárok jogi helyzetének visszásságairól szólt. 1984-ben az érsek felfüggesztette őt is a hivatalából, ugyanis a főpap a „pszichikailag tönkrement” lelkész igehirdetéseit „tiszta badarságot” tartalmaztak. A papot 1985 októberében három év kényszermunkára és két év száműzetésre ítélték „szovjetellenes propaganda és agitáció” vádjával. Motsnikot azonban fél év eltelte után szabadon engedték.58

1976-ban tartották meg a lett evangélikus egyház 12. általános zsinatát, és ott egyhangúlag 7 évre meghosszabbították Matulis mandátumát, ez megismétlődött 1984-ben is. A Luther-évfordulóhoz kapcsolódóan Rigában járt az LVSZ főtitkára, négy nyugat-német evangélikus püspök, valamint észtországi katolikus, ortodox, baptista és adventista delegációk tették tiszteletüket az ünnepségek színhelyein. A lelkészképzésben az a

Kirche int Osten, 1983. 26. sz. 137-138. p.

Kirche im Osten, 1986. 29. sz. 136. p.

STICKER, GERD: Die Kirche in der Sowjetunion, 1975-1985. In: Bericht des BlOst, 1986. 16. sz. 30-31. p.

Kirche int Osten, 1987. 30. sz. 62. p.

58