Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 117 nak” vélt strófákat, s így Luther leghíresebb himnuszának, az „Erős vár a mi Istenünk!’’ egyik versszakát törölték.40 1959-ben a rigai katedrális az elkobzás sorsára jutott, s a lett filharmonikusok koncerttermévé alakították át. 1961-ben kis példányszámban lett evangélikus énekeskönyv láthatott napvilágot. 1962-ben mind az észt, mind a lett evangélikus egyház — az orosz ortodox egyházzal együtt — tagja lett az Egyházak Ökumenikus Tanácsának, egy évvel később pedig a Lutheránus Világszövetségnek és az Egyházak Világtanácsának.41 A szovjet korszak elejét jellemző protestáns vallásosságot igen nehéz megvizsgálni, hiszen kevés és hiányos adatok állnak rendelkezésünkre. Lettországban a korszakban 350 ezer hívő evangélikust találunk, akik 201 gyülekezetbe tömörültek s ezekben 94 lelkész szolgált.42 Kiivit érsek 1958-ban megállapította, hogy az észtországi konfirmáltak száma „meglehetősen nagy” volt, az átlagéletkor ennek a szentségnek a kiszolgáltatásakor a Baltikumban 16-17 év volt. Abban az időben az evangélikus egyházhoz 700 ezer ember tartozott, 172 gyülekezetben 122 lelkész szolgált. 1961-ben ez a szám 168 gyülekezetre és 110 lelkészre csökkent. 1966-ben egy másik számítás szerint már csak 146 gyülekezetben 114 lelkész szolgált, a hívők számát 350 ezerre tehetjük.43 A szentségek kiszolgáltatása is igen drasztikusan csökkent: 1957-ben a gyerekek 55.8%- át keresztelték meg, a házasságok 29.8%-át kötötték templomban, és a temetések 64.5%-a zajlott egyházi szertarás szerint. Ezek az arányok 1968-re a következőképpen módosultak: 12.5%, 2.6% és 46%, 1974-ben 10.4%, 2.9% és 38.6%.44 Azonban Észtországban a mélypontot a vallásgyakorlat az 1970-es évek közepén érte el: 1977-ben az evangélikus egyházban 617 keresztelő volt (összehasonlításul 1937-ben 11.437), 543 konfirmáltak (10.530), az egyházi esküvők, illetve egyházi temetések 40 Kolarz, 1961. 266-267. p. 41 1 Az utóbbi testületben az észt és a lett emigráns evangélikus egyház is helyet kapott. Jellemző volt, hogy a maguk módján mindkét egyház küzdött a szabad világban a diktatúra alatt szenvedő hittestvéreikért. (Grünbergs érsek 1960-ban a Lutheránus Világszövetség közgyűlésén tette szóvá a Lettországban uralkodó állapotokat és az ő nevéhez fűződik a következő jelszó: „Az emigrációban az evangélikus egyház jelenti a hazát”. Az ő joghatósága három kontinens 14 országának lett nyelvi gyülekezetére terjedt ki.) Az emigráns egyházakban egyébként a liturgiában és a gyülekezeti életben a nemzeti nyelvet használták. Az észt emigráns egyház nem rendelkezett olyan széleskörű gyülekezeti hálózattal, mint a lett. 42 WlTTRAM, HEINRICH: Bairisches Luthertum heute. Die Gegenwärtige Situation der Lutherischen Kirchen in Lettland und Estland. In: Lutherische Kirche in der Wett, 1980. 27. sz. 76-77. p. Érdekesség, hogy Rigában 15 ortodox, 11 evangélikus, 4 katolikus és 3 baptista templom, imaház működött, tehát a lettek immáron vallási (és nemzetiségi) értelemben is kisebbségbe szorultak a saját fővárosukban. 43 Neumarke, 1972.167. p. 44 Salo, 1978. 204. p.
