Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 113 A német megszállás (1941-1944) ugyan új helyzetet hozott a Baltikumban, kevés idő telt el ahhoz, hogy a vallási közösségek teljesen kiheverjék az első szovjet megszállás okozta veszteségeket. A háború vége felé közeledve az itt élők már jól tudták, mire számíthatnak a szovjethatalomtól: Észtországot a szovjet bevonulással párhuzamosan 1944-ben tömegesen hagyták el a lelkipásztorok, 250-ből csak 77 maradt a helyén, a többiek főleg Svédországba (27 lelkész) és Németországba (41 lelkész) mentek. A teológiai kar professzorai, tanárai vagy emigráltak, vagy a Szibériában találták magukat. Lettországból hasonló méreteket öltött a menekülés, az országot 134 evangélikus lelkipásztor hagyta el és Németországba távozott, 14 pedig Svédországba, csak 94 maradt meg eredeti szolgálata helyén.25 Távozni kényszerült Grünbergs érsek is 1944 októberében, ő német területen próbálta meg megőrizni élete végéig lelki és fizikai egységben a lett evangélikus egyházat az emigrációban.26 Az exodus a lett evangélikus egyházra nézve nemcsak amiatt volt tragikus következménnyel, mert sok pap eltávozott, hanem azért is, mert a legaktívabb, legtehetségesebb, 30- 40 év közötti generáció választotta az emigrációt (a rigai teológiai kar ún. „nagy generációja”). Ez az „emberanyag” ugyan kivételesen jó helyzetbe hozta az emigráns egyházat, de hosszú ideig a kintieknek anyagi jellegű problémákkal kellett küszködniük.27 A háborút követő évek a protestánsoknál a szellemi és a fizikai újjáé- pülésnek szentelődtek, de mindez a legkeményebb sztálinista diktatúra alatt ment végbe. Lettországban már 1944-ben létrejött a felekezetek ellenőrzését ellátó Állami Egyházügyi Hivatal, s ennek vezetője, Voldemars Seskens azon a véleményen volt, hogy „kézben kell tartani” az evangélikusokat, de nem kell mártíregyházat kreálni belőlük, s ennek érdekében „gettóba” kívánta szorítani egyházat (belső missziók leállítása, külföldi kapcsolatok megtiltása, aktívabb lelkészek letartóztatása). Az ideiglenes érsek, Karlis írbe keményen kiállt egyháza függetlensége mellett, s ennek megfelelően elutasította azt is, hogy a szovjet ünnepekre emlékezzekek Kolarz, 1961.260-261. p. ROZITIS, ELMARS Ernst: Geschichte und Aufbau der Ev.-Lutherische Kirche Letdands im Exil. In: Kirche im Osten, 1978-1979. 21-22. sz. 65-65. p. Az emigránsok nagy segítséget kaptak a Luteránus Világszövetségtől, csakúgy, mint a német vagy svéd testvéregyházaktól. 1947-ben 15 ezer lett érkezett Nagy-Britanniába, s így a segítőakcióba bekapcsolódhatott az anglikán egyház is, valamint a Lutheran Council of Great Britain. Azt is meg kell jegyezni, hogy míg az 1940-es években a lett lelkipásztorok zömében Németországban (a későbbi NSZK-ban) tartózkodtak, 1948- ban 119-en, addig az 1950-es évek elejétől megkezdődik az USA-ba való áttelepedésük, amely folyamat követte az emigráns evangélikus egyház gyülekezeteinek hangsúlyeltolódását. Vö. URDZE, PAULIS: Die Evangelische-Lutherische Kirche Letdans auserhalben der Heimat. In: Acta Baltira, 1966. 129-156. p.
