Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban

112

Egyháztörténeti Szemle V/l (2004)

luteránus egyházhoz való tartozás nem fonódott össze gyökeresen az ész es a lett nemzeti öntudattal, s az egyház befolyása az emberekre a mindennapi életben is mérsékelt maradt.

1940-ben a Szovjetunió több lépcsőben bekebelezte a balti államot. Mindehhez a „jogi” alapot az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov- Ribbentrop-paktum titkos záradéka szolgáltatta, ahol a Szovjetunió és Németország megegyezett a befolyási övezeteiről és Észtország, Lettország és (szeptember 28-tól) Litvánia a szovjet érdekszférába soroltatott. A Vörös Hadsereg fegyveresen is megszállta a három balti államot és azonnal megkezdődött a politikai, gazdasági és társadalmi élet szovjetizálása. Az egyezmény egyik fontos következményét jelentette, hogy a német nemzetiségűeknek jogukban állt elhagyni a Baltikumot és áttelepülhettek Németországba. A folyamatot a korabeli hivatalos nyelvezet kitelepítésnek nevezte, pedig inkább lehetett volna a „menekülés” szóval jellemezni. Az akció 1939. október végétől decemberéig tartott, Lettországból 66 ezer, Észtországból 14 ezer német nemzetiségű polgár távozott. Immáron a német evangélikusok nélkül volt kénytelen a lett és az észt evangélikus egyház élni további életét, és megnyílt az út — elméletben —, hogy a balti protestánsok egyházi téren immáron saját lábukra álljanak.

Ami szovjet valláspolitikát illeti: bezárták a rigai és a tartui egyetemeken működött teológiai karokat, szétkergették a vallásos szervezeteket, betiltották az egyházi könyvkiadást, a könyveket elkobozták a könyvesboltokból, a kiadóktól, sőt, ezeket még a könyvtárakból is eltüntették. Gazdasági szankciókkal sújtották az evangélikus gyülekezeteket, hiszen sokszor az ádagos adók, járulékok sokszorosát kellett fizetniük az államnak.22 Az 1941 nyarán megindult deportálások érzékenyen érintették a protestáns közösségeket: több tízezer észtett és lettet hurcoltak Oroszország távoli vidékeire, köztük számos évangélikus lelkészt.23 Az ateista propagandagépezet csak lassan tudott kiépülni, de a protestáns többségű területekkel az ateista aktivisták eleinte nem tudtak mit kezdeni: fel voltak készülve - az ortodox tapasztalataikra építve — a húsvét- és karácsonyellenes „hadjáratokra”, de például október 31-e, a reformáció emléknapja új helyzet elé állította a gépezet működtetőit. 1940. október 31-én az észt kommunista párt napilapja, a Rahva Haal Luther Mártont „kizsákmányo- lónak” nevezte és a reformált egyházak „a kizsákmányolás és az elnyomás eszközeivé” degradálódtak.24

KOLARZ, WALTER: Religion in the Soviet Union. London, 1961. (továbbiakban: KOLARZ, 1961.) 257-258. p. Például Lettországban 10 ezer evangélikus énekeskönyvet semmisítettek meg, sót, Grünbergs érseknek könyvkötőként kellett megkeresnie a kenyerét.

Kolarz, 1961.257-258. p.

Kolarz, 1961.258-259. p.