Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 109 utóbbiakat meghagyták a gyülekezetek gondozásában.10 11 A fennálló észt állapotokat árnyalja az a tény, hogy az 1923-ban tartott népszavazás során a szavazók 72%-a támogatta azt a javaslatot, miszerint az iskolai hitoktatás kötelező jellegű legyen Észtország területén. 1922-ben a lett evangélikus egyház elfogadta az egyházi alapszabályzatát, amely kimondta, hogy az egyház legfőbb döntéshozó szerve a zsinat, míg a határozatait a konzisztórium (egyházi tanács) hajtja végre. Mivel biztosítva volt az országban a vallásszabadság és az egyház autonómiája, ezért az egyházi személyek magának az egyháznak a joghatósága alá tartoztak. 1922-ben Lettországban új vezetőket választott az egyház: a tanácsba 6 lett és 3 német nemzetiségű személy került be, a testület elnöke lett, az alelnöke német lett. Püspökké a zsinat Karlis írbet választotta, egyben ő foglalta el az egyházi tanács elnöki székét is, a németek püspökévé Peter Harald Poelchaut szavazták meg (ő előtte a rigai Szt. Péter- templomban szolgált lelkészként). Mindkettőjük felszentelését a svéd érsek, Nathan Söderblom végezte 1922 nyarán.11 A német befolyás kiszorítása Észtországban nemcsak az egyházi vezetés személyi változásaiban követhető nyomon: 1919-ban a Tartui Egyetemen teológiai kar nyitotta meg a kapuit, és a balti német hallgatók száma 1920 és 1925 között 25%-ról 10%-ra csökkent. (1931 szeptemberében kezdte meg működését ugyanebben a városban a Luther Akadémia, amelyet balti német magánalapítvány finanszírozott és a hallgatóinak teológiai és filozófiai képzettséget nyújtott.12) Az is igaz, hogy a német professzorok az intézményben továbbra is az anyanyelvükön tarthatták meg az óráikat. Vidéken voltak olyan gyülekezetek, ahol észtül és németül is tartottak istentiszteleteket, a nagyobb városokban (például Tallinn, Tartu, Narva, Pärnu) a két gyülekezet — akár fizikailag is — egymás mellett létezett és működött.13 Komoly vitára adott okot az észtek és a németek között, ki is birtokolja a tallinni székesegyházat. A templomot évtizedek óta a német gyülekezet használta, de 1921-ben Kukk püspöki székhellyé szerett volna tenni azt. A gyülekezet természetesen nem zárkózott el attól, hogy az főpap istentiszteletek tartson ott, de a temlom átengedésébe nem egyezett bele. A vitába még a kormányzatnak is bele kellett avatkoznia — 1925-ben a bel10 HARK, EDGAR: The Estonian Evangelical Lutheran Church today. Tallinn, 1982. (továbbiakban: Hark, 1982.) 18-19. p. 11 GARLEFF, MICHAEL: Die Deutschbalten als Nationale Minderheiten in den unabhanigen Staaten Esdand und Lettland. In: PlSTOHKORS, Gert VON (szerk.): Deutsche Geschichte in Osten Europas. Baltischen Landern. Berlin, 1994. (továbbiakban: Garleff, 1994.) 509-511. p. 12 Garleff, 1994.511. p. LlEBERG, 1985. 85. p. Egyébként a német nyelvű gyülekezetek külön esperesi körzetbe voltak szervezve.
