Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
HO Egyháztörténeti Szemle V/l (2004) ügyminisztérium döntése alapján a dóm állami felügyelet alá került. A gyülekezet a határozat miatt a bírósághoz fordult, s a pereskedés két évig tartott, amelyből a gyülekezet került ki győztesen. A temlomot végül a belügyminisztérium emberei erőszakkal sajátították ki, miután a gyülekezet képviselői nem voltak hajlandóak átadni nekik a kulcsokat. Az eset komoly tiltakozást váltott ki, az eljárás ellen főleg németországi, svédországi és finnországi egyházi előljárok emelték fel szavukat.14 A lett evangélikus egyházon belüli legnagyobb vita, az észtekhez hasonlóan, a rigai Dóm birtoklása körül robbant ki, s ez az esemény is az egyház lettesítési folyamatába illeszkedik bele. A lett egyházi vezetők már az 1920-as évek elejétől szerették volna elérni, hogy a németek átadják nekik pár presztízsértékkel bíró templomot (például a Dómot vagy a Szt. Jakab-templomot), de ez az akciójuk kiváltotta a Lutheran Council of USA, továbbá a svédországi, dániai evangélikus egyház tiltakozását. Ha a németek elfogadják az ultimátumot, azzal engedik, hogy a vallási (és nemzeti) autonómiájukba beleavatkozzanak. A lettek nem hagytak fel tervükkel és a Dómot követelték egy lett nyelvű gyülekezet számára. Az ügy megosztotta az egyházat, a nacionalizmus szele megcsapta a híveket. írbe érsek nem tudott a szélsőséges hangnemmel azonosulni és 1931 novemberében lemondott tisztségéről.15 A templomot a törvényhozás, tehát egy állami szerv, a lettországi evangélikus egyház püspöki katedrálisának nyilvánította, az ott lévő német nyelvű gyülekezetét pedig gyakorlatilag megfosztották attól, hogy a templommal kapcsolatos dolgokról intézkedjen. A tallinni és rigai Dóm körüli heves vitát a balti németek egyházi életébe való fájdalmas beavatkozásnak kell értékelnünk, amely nagymértékben elidegenítette egymástól az egy egyházhoz tartozó, különböző nemzetiségű embereket, és a német evangélikusokban mély bizalmatlanság alakult ki az észt és a lett egyházi vezetéssel szemben. írbe utódául az 1932 márciusában összeülő zsinat Teodors Grünbergset választotta meg.16 A választás során az egyetlen jelölt volt, s nagy szavazattöbbséggel választották meg. A zsinat egyben arról is döntést hozott, hogy érseki rang bevezetésre kerül a lett evangélikus egyház hierarchiájába. 1933-ban Kukk püspök meghalt, helyére H.B. Rahamági került, aki elődjétől eltérően az egyházon belül nem képviselte keményvonalas nemzeti irányvonalat. Ketola, 1999.242. p. Garleff, 1994.514. p. O egyébként 1907-ben Ventspils városának első lett nemzetiségű lelkipásztora volt, annak ellenére, hogy a településen többségben voltak a lettek, a tisztségét egészen 1934-ig megtartotta. 1922-ben a kereszténydemokrata párt színeibe bekerült a parlamentbe, ahol védelmezte az evangélikus egyház jogait, politizálásában a lett nemzeti érdek érvényesítése és képviselete kapott elsőrendű szerepet. RUHTKNBHRG, Rai.PII: Erzbischof Prof. D. Teodors Grünbergs. In: Kirche im Osten, 1965. 8. sz. (továbbiakban: Ruhtenberg, 1965.) 102-109. p.
