Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lagzi Gábor: Evangélikus Egyház a 20. században Észtországban és Lettországban
Lagzi Gábor: Evangélikus egyház a 20. században... 107 közepére nagy, az ortodoxiára való áttérítési akciót szervezett és bonyolított le az evangélikus észt és a lett parasztok között. Ennek következtében több tízezer balti tért át az államvallásra — politikai és gazdasási előnyüket remélve, de a luteránusok a Baltikumban így is többségben maradtak. Az evangélikus egyháznak válaszolnia kellett (volna) az őt ért hátrányos megkülönböztetésre. Az egyik lehetséges kulcsot a helyzetre Adó Grenzstein 1890-es munkája adta, amelynek már a címe is jellemző: „Herrenkirche oder Volkskirche?” Az észt gondolkodó azt javasolta, hogy az evangélikus egyház váljon szét három különböző nemzeti egyházra (észt, lett, német). Ez a gondolat nem véledenül egy észt fejében fogant meg: 1906-ban például Esdand tartományban az evangélikus papok 13%- a volt észt (9 lelkész), míg 59 német nemzetiségű volt, Eszak-Livlandban 19 lelkész volt észt (29%), 46 német és egy svéd. Az észt és a lett nemzetiségű papok helyzetét megnehezítette, hogy a lelkészi kinevezés érdekében bizonyos fokú kompromisszumot kellett kötni a német nemességgel, hiszen a bárók még a 20. század elején is éltek feudális jogaikkal.3 Azt is meg kell jegyezni, hogy a német nemzetiségű papok szerepet játszottak a lett és az észt nemzeti ébredési folyamatokban, például 1869-ben a németek vezetésével került megrendezésre az első észt énekesfesztivál, amely rendezvény tömegeket tudott megmozgatni és pozitív hatást gyakorolt a nemzeti érzelmekre.4 Több lett értelmiségi is kritizálta az evangélikus egyházat (például az ifjúlett mozgalom képviselői) — ez az észteknél sem volt másképp —, s fokozatosan szembehelyezkedtek a keresztény vallással. A befolyásos lett szociáldemokrata párt az ateizmus és a darwinizmus hatása alá került. Az evangélikus egyházon belüli szakadás elkerülhetetlennek látszott.5 A helyi német bárók nem engedték, hogy az evangélikus egyház nemzetiségek megoszlás mentén váljon szét. Ugyanakkor az ortodoxia favorizálása a tekintélyelvű hatalom kezében az oroszosítás eszköze lett, és az ortodoxia fizikai jelenléte a balti térségben az orosz államhatalom jelképévé vált — átvitt és konkrét értelemben.6 Fordulatot hozott a baltiak — így az egyházak — életében a függetlenség kikiáltása 1918-ban és az önálló nemzeti állam létrehozása. 1918. november 18-án kikiáltották a Lett Köztársaságot (területe 95.971 km2, laNEUMARKE, Dorothea: In memoria Jaan Kiivit. In: Kirche im Osten, 1972. 15. sz. (továbbiakban: Neumarke, 1972.) 163-165. p. LlEBERG, BURCHARD: Spae mea, Christus. Die Evangelisch-Lutherisch Kirche Estlands. In: lutherische Kirche in der Weh, 1985. 32. sz. (továbbiakban: LlEBERG, 1985.) 84-85. p. Ansons, Gun ARS: Charakterzüge der Lutherische Kirche in Lettland. Erfahrungen aus Vergangenheit und Gegenwart. In: lutherische Kirche in der Welt, 1993. 40. sz. (továbbiakban: Ansons, 1993.) 201. p. KAHLE, WILHELM: Die Orthodoxie im baltischen Raum. Ein Überblick. In: Kirche im Osten, 1978-1979. 21-22. sz. 88-89. p.
