Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)
2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története
98 Egy háztörténeti Szemle V/l (2004) készt választhattak, és éltek, mint állam az államban.45 Az intézményes egyházak/felekezetek közti váltást — éppen a kiscsoportok sérülékenysége miatt — maguk szabták meg: kegyelmi eszközként tüntetve fel a prédikáció lehetőségét (a katolikusok a egyházszervezeti erejével szemben).46 A 20. századi frankophon kutatás, mely a 17. századi prédikáció irodalmat érinti, több irányú: részint retorikai (irodalomtörténet), részint dogmatikai jellegű (teológia), részint mentalitástörténeti beágyazottságú (történelem). A jelenkori nemzetközi politikai események folytán az etnikai csoportok kutatásának támogatottsága nőtt meg: hugenották londoni csoportjának mentalitása, vagy a valdensek prédikációi kedvelt témák. Az előbbi nemzetközi érdeklődésre tarthat számot, az utóbbi egy kis közösség hagyományőrzésének része.47 Újabb, nagy horizontot felvállaló irodalomtörténeti értékelés Léonard óta nem született, pedig a szinte egyedüli nemzeti olvasatot adó kötetet szükség volna újraírni; a kálvini irány életrajzát persze akkor sokkal egyszerűbb volt a másik oldal, a katolikusok nézőpontjából elkészíteni.48 Azóta Benedict tanulmányai bizonyítják, hogy a református fél értékelése mennyire időszerű: a korszakban a protestáns könyvkultúra tízszer szélesebb skálát járt be, mint katolikus társa. A korszak prédikációs irodalmának elemzése is megszületett nemrég, jellemzően egy svájci kiadó vállalta fel a költségeket.49 A szöveg nem szakítható ki a kutatói előfeltevések hálójából, így a kora újkori prédikáció is determinált a vizsgálói nézőpont helyzetétől. Bizonyos történeti dichotómia figyelhető meg a nemzetközi vizsgálatok nyelvezetében. A történeti Németország esetében aló. századi lutheránus SPRUNGER, 1982.; CoTTRHT, BERNARD: The Huguenots in England. Imigrant and Settlement c. 1550-1700. Cambridge, 1991. (továbbiakban: COTTRET, 1991.) 188. p. - Korabeli feljegyzések szerint az 1680-as években kb. annyi hugenotta menekült élt Angliában, mint angol katolikus, és egyedül Londonban húsz közösségük volt.; Greia, Ol.E P.: Dutch Calvinists in Early Stuart London. The Dutch Church in Austin Friars 1603-1642. Leiden, 1989. (Publications of the Sir Thomas Browne Institut Leiden, New Series, 11.); UŐ: Calvinist exiles in Tudor and Stuart England. Cambridge, 1996.; MiDDELL, KATHARINA: Hugenotten in Leipzig: Streifzüge durch Alltag und Kultur. Leipzig, 1998. HERRSCHE, Peter: Die österreichischen Jansenisten und die Unionsverhandlung der Utrechter Kirche mit Rom. In: Zeitschrift für Kirchengescbicbte, 1971. 315. p.; QUESTIER, 1996. 205. p. 47 COTTRET, 1991.; Id. az itáliai valdens Protestantesimo, a francia protestáns (összhugenotta) Bulletin de la Société de l’híis tőire du Protestantisme Eranfais, és a bascli dogmatikai jellegű Theologische Zeitschrift című folyóiratot. LÉONARD, ÉMILE G.: Histoire générale du Protestantisme. Paris, 1961. II. T.; DoMPNlER, BERNARD: Le venin de Thérésie. Image du protestantisme et combat catholique au XVIIe siécle. Paris, 1985. (Chrétiens dans Phistoire.) BENEDICT, Philip: Biblioteques protestantes et catholiques ä Metz au XVIIe siécle. In: Annales ESC, 1985. 343-370. p.; CHEVALIER, FRANCOIS: Précher sous PÉdit de Nantes. La predication réformée au XVIIe siécle en France. Genf, 1994. (Histoire et Societé, 30.)
