Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története

Csorba Dávid: A 17. századi kálvinista prédikáció-kutatás története

97

Francia irány

Az AtwW&r-iskola már a második világháború idején szétválasztotta a vallás- és egyháztörténeti kutatásokat. Később pedig ez az árok csak mélyült: a vallástörténetből vallásosság-történet maradt (J’histoire religieuse).41 A francia irodalomelméleti iskolák születése (Foucault, Derrida) sem segítette ezt a folyamatot, habár a gyakorlati teológia megújulása itt is végbement, köszönhetően a Ricoeur-féle hermeneutikának.42 Hozzájárul ehhez még a 17. századi francia nyelvű kálvinizmus történetének az alakulása is: az alapvetően gyakorlati beállítottságú iskolák vagy elvilágiasodtak, vagy átmenet nélkül megszűntek a Szent Bertalan-éj és a Nantes-i edictum revocatio)^ közti időben.43

Erre az időszakra alakították ki a francia történészek a guerre de religion fogalmát (1563-ra keltezik az első alkalmazását), amelyet a korabeli „értelmezők” egy század leforgása alatt szűkítettek le a kifejezés vallások közti értelmezéséről a felekezeti küzdelem jelentésére, spanyol és itáliai helyszíneken ugyanez a folyamat játszódott le, csak jóval rövidebb idő alatt.44 A menekülés motívuma a francia nyelvű (a mai Franciaország és Svájc területén élő) kálvinista felekezeteknél általános volt. A remonstráns Saumur-i iskola, a kartéziánus Genf mind a felvilágosodás előfutárai, és 1570-es és 1680-as években különösen megnőtt a Németalföldre, majd Angliába érkező hugenották száma. A disszenter gyülekezetek önálló lelCl.ÉVENOT, MlCHI.iL: Licht und Schatten — das Zeitalter der Barock. Geschichte des Christentums im XVII. Jahrhundert. Luxem,- 1997.; VEN ARD, 1998.; BURKE, PETER: Historians revisited. Lucien Febvre, Ecclesiastical Historian? In: The journal of

Ecclesiastical History, 1999. 763. p.

FANT, Clyde: Die Heidelberger Methode der Predigtanalysis: Eine Reaktion. In: BOHREN, Rudolf — JÖRNS, Klaus-Peter (Hrsg.): Die Predigtanalyse als Weg zur Predigt. Tübingen, 1989. 112. p.; ReymOND, B.: Quand le prédicateur se fait exégéte. In: Etudes Théologjque et Religion, 1989. 593-597. p.; INGRAFFIA, BRIAN: Postmodern Theory and Biblical Theology: Vanquistry God’s Shadow. Cambridge, 1995.; LOUGHLIN, GERARD: Telling God’s story: Bible, Church and Narrative Theology. Cambridge, 1996. - Ez utóbbi műben a szerző olyan ellentétpárban szerepeltette a francia irodalomelmélet vívmányait, mintha azok végleg összezavarták volna a hermeneutikai megismerés lehetséges útjait. Álláspontja szerint: a mai posztliberális keresztyén teológiának két útja van: ortodox narratívizmus (Hans Frei, Georg Lindbeck, John Milbank) vagy nihilista textualizmus (Mark C. Taylor, Don Cupitt), mindkettő azonban Derrida utáni gondolkodási alapon áll (a szöveg egyedül, nincs semleges történet). Ld. e kötet a recenzióját Pl.ACHER, WlLLlS: Review. In: journal of Religion, 1998. 286. p.

BENEDICT, Philip: Confessionalization in France? Critical reflections and new evidence. In: MENTZER, RAYMOND A. - SPICER, ANDREW (cd.): Society and Culture in the Huguenot World, 1559-1685. Cambridge, 2002. 51. p.

RepGEN, KONRAD: Kriegslegitimationen in Alteuropa. Entwurf einer historischen Typologie. In: Historische Zeitschrift, 1985. 27-49. p.