Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
4 Egyháztörténeti Szemle IV/2 (2003) alkalmasan körvonalazza a 19. századi nézeteket. A református ágenda egységesítésének előkészítése és vitatása, illetve a Ravasz László szerkesztette ágendánk kialakítása az ő működése idején már javában folyt. Eme nézetek felidézése és mai értékelése (a neves sárospataki professzor hatásával együtt) nem érdektelen a 21. században sem. Liturgikájában Mitrovics az egyházatyák korának néhány példáján kezdve taglalja ezt a szokást, majd saját kora gyakorlatával folytatja: „A jegyek kiosztásánál szoktunk bizonyos alkalomszerű szavakat használni. Az Apostoli Constitutiok szavai ezek voltak a kenyérnél: »Krisztus teste«, a bornál: »Krisztus vére, életnek itala!« amelyre az úrvacsorával élő hozzátette az »amen«?. Eusebius és más egyházi atyák még ezeket a szavakat használták a kiosztásnál; de már Nagy Gergely idejében hosszabb szavak alkalmaztattak a kiosztás közben. Ilyen volt ez: »A mi Urunk Jézus Krisztusnak teste és vére tartsa meg a te lelkedet!« vagy ez: »őrködjék feletted az örök életre!« vagy: »munkáljanak (ezek a jegyek) bűneid bocsánatjára és az örök életre!« A protestáns egyházban ma is nagy változatossággal találkozunk. Jellemző ebben a tekintetben, hogy a szavak, melyeket erre a célra használnak, bibliai zamatnak legyenek; pl. használtatik ez: »A Krisztus teste és vére, mely te éretted halálra adatott!« Legtöbb helyen az illető ejzekjre a szavakra hozzáteszi az áment. A felvilágosodás barátai az úrvacsoránál modern formát alkalmaznak, pl. a bor kiosztásánál ez mondatik: »Vegye ön e bort!« stb. ’ Az Aufgeklärte Christen sokszor bibliátlan és hitvallástalan nézeteit, megszokásait és a „bibliai zamatú” szólamokat elegyítő felfogás (szépítve is sekélyes és sorvadozó keresztyén) gyakorlata előzte meg, de sokban meg is határozta a Ravasz-féle ágenda kialakítását, szemléletét és bevezetését. Ezzel - úgy, ahogy — háromszáz esztendős vágy teljesült. Szilvás- 2 * * S 2 Mitrovics Gyula összegyűjtött papi dolgozatai. VII. Debreczen, 1913. 203-204. p. A Mitrovics-korabeli (tehát a 19. század második felében tipikus protestáns) mentalitást erőteljesen jellemzi Reményik Sándor: Elkéstetek, szó a protestáns teológusokhoz című versének több részletében. (Közölte: BENCZÚR LÁSZLÓ. In: Lelkipásztor, 1948. január 20-21.) 19. századi elődéről ír, aki: Pedig ezemyolcszáznegyven kilencbe Tiszakerület szuperintendense. A trónfosztó szózathoz szót talál, S mígjézus Kossuth árnyékában áll: Dördül hangja a lőcsei templomban, Dacban, sokkal inkább, mint alázatban. Nagyanyám kap tőle egy imakönyvet, Mit halálig buzgón levelezget. O használgatta németnyelvű tiszten: Ein Gebetbuch für aufgeklärte Christen. Nem költött cím, valóban volt használatban „Ein Gebetbuch für Aufgeklärte Christen” című kegyességi kiadván)'! Apácák jönnek halkan, mint az álom. S előttük nagynéném az ajtót zárja, Hallik puritán hangja, kiáltása: Pápista célokra mi nem adunk: Protestánsok vagyunk! lm, ez volt a ti theológiátok: Keveset hisztek, sokat protestáltok. A császár ellen, a pápista ellen, Mindegy, mindegy, csak protestálni kelljen.
