Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: Francis Quarles: Emblemes - egy világhírű kép-szöveg gyűjtemény a 17. századból
Petrőczi Éva: Francis Quarles: Embles egy világhírű kép-szöveg... 77 ugyancsak egy szarvas látható, ugrásra készen, mint egy jól idomított hátasló, miközben hátán ott ül a gyermeklány képében ábrázolt szomjúhozó lélek.17 Ripa Iconologia-jából és Henkel-Schöne Emblemata-jából egyaránt tudjuk, hogy a szarvas (az angolban a deer, a stag és a hart egyaránt ezt jelenti) rendkívül népszerű volt az emblematikus állatkertben. Ripa tizennégyszer említi, míg a Henkel — Schöne gyűjteményben teljes nyolc oldal jut neki. Michael Bath pedig egy teljes könyvet szentelt a szarvas ikonográfiájának, The Image of the Stag (A szarvas ábrázolása) c. könyvében.18 E figura emblematikus népszerűségének-túlterheltségének hátterét ismét Karl Joseph Höltgen világítja meg, legalábbis az angol szerzők munkáival kapcsolatban. Mint számtalan forrásból ismeretes, Quarles első számú modellje egy jezsuita emblémáskönyv, Herman Hugo Pia Desideria- ja (Antwerpen, 1624) volt. Ahogyan Höltgen írja: „Ilyen volt tehát a modell, amelyre Quarles saját művét építette. Hugo metszeteit William Marshall és más angol rézmetszők valamelyest csökkent színvonalon, kisebb módosításokkal másolgatták. Quarles képes volt arra, hogy verseiben újraalkossa az eredeti szövegek lángoló kegyességét; e költeményeket úgy jellemezhetjük, mint a metafizikus stílus népszerűbb (de nem gyalogos! P. E) változatait, tele érzelemmel, sarkításokkal és otthonos elemekből álló összetett képekkel. Az emblémaszerzőből emblémaköltő lett. A vers, két oldalas vagy annál hosszabb, nem a kép függeléke immár, megállja a helyét önálló alkotásként, s gyakran túlmutat a kép tartalmán is.” (Tehát a szaktudós Höltgen épp az ellenkezőjét állítja annak, amit a lexikonszerző Sanders!)19 20 Természetesen, semmi jogunk azt felétételezni, hogy a magyar jezsuita díszletterveket Quarles és illusztrátorai bármiképpen befolyásolhatták. Az azonban száz százalékig bizonyos, hogy a késő 17., kora 18. századi osztrák és magyar művészek ismerték Hugo gyűjteményének anyagát. Ezt látszanak bizonyítani mindkét kollekció hangsúlyozottan teátrális, a nézőkre lélektani hatást gyakorló fényeffektusai is. Ahogyan a jezsuitizmuskutató René Fülöp-Miller írta: „A jezsuiták teátrális fénykezelési mód- 20 ja utat talált Angliába is.” Ami Quarles más alkotókra gyakorolt hatását illeti: tanítványainak sorában első helyen a legnépszerűbbet, John Bunyant érdemes említenünk. Bár maga Quarles meggyőződéses királypárti volt, több kritkus 17 Quarles, 1635.285-286. p. 18 Bath, Michael: The Image of the Stag: iconographic themes in western art Baden-Baden, 1992. 19 HÖLTGEN, Karl Joseph: The Devotional Quality of Quades’s Emblemes. In: Strong, Sir Roy (ed.): Aspects of the Emblem. S.p. 1986. (továbbiakban: HÖLTGEN, 1986.) 44. p. 20 FÜLÖP-MILLER, René Macht und Geheimnis der Jesuiten Berlin, 1929.253. p.
