Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: Francis Quarles: Emblemes - egy világhírű kép-szöveg gyűjtemény a 17. századból

78

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

hangsúlyozta a puritánokkal rokon vonásait. Olyannyira, hogy Anthony Wood „öreg puritánszerű költő”-nek titulálta.21 22

De mi is a puritánszerű Quarlesban? Talán ugyanaz az otthonias- ság, gyerekesség, cselekvés- és mozgásbőség, mint Bunyanban. A Zarándok útja c. világhírű Bunyan-mű népszerű modell-emblémája nyilvánvalóan a IV. könyv 2. darabja, elsősorban is annak harmadik versszaka:

„A világ labirintus, indádnak útjai,

Megannyi kanyar, akadály,

Nines nyugalom, félrelökik, aki

Egy percig idősy s kit nem vehetnek, a% ki sem talál:

Útja sötét, járatlan és göröngyös ösvénye annak,

Földről a mennybe könnyen aligha tarthat.,!t2

Az analógia kétségtelen. S az a tény, hogy Bunyanra ennyire hatott Quarles, ugyancsak az előbbi drámai kvalitásait bizonyítja.

Végezetül hadd mutassam be azt a Quarles portrét, amelyet hűséges alkotótársa, William Marshall rajzolt, s amely a Salamon éneke című posztumusz Quarles-mű függelékeként jelent meg, 1645-ben, egy évvel szerzőnk halála után. A vershez Alexander Ross kísérőverset is csatolt, amely - bár nem több alkalmi zöngeménynél — ismét csak híven jellemzi Quarles művészetének kettős természetét: az erkölcsi tanítás és a csillogó szórakoztatás egyidejű szándékát:

„Mind, ki e komoly arcra nézhet,

Árnyát Iája a törékeny edénynek,

Melyben kincsek,vésett kövek maradtak,

Örökül a majdaniaknak. ”

William Marshall metszete - csakúgy, mint a korábban bemutatott Herrick-portré esetében - ismét rendkívül színpadias. Quarles diadalmas pályafutását ábrázolja, ismét csak emblémákba, a poesis tacens műfajába sűrítve, a művészi próbálkozások szerény kunyhójától a siker palotájáig, amely akár egyfajta világszínház-szimbólumként is értelmezhető.

A képszerűség e személyhez kötött folyamatossága is azt jelzi, hogy a quarlesi életmű fennmaradása nagy mértékben a korántsem ancilláris kísérőanyagoknak volt köszönhető. A máskor gyakran kimó21 Höltgen, 1986.37. p.

22 Quarles, 1635.190. p.