Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: Francis Quarles: Emblemes - egy világhírű kép-szöveg gyűjtemény a 17. századból

76

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

ledés martalékává, ne váljék rozsdássá és porossá. Mindezt figyelembe véve ismét csak elcsodálkozhatunk Charles Cowden Clarke anti-bravúrján, a képektől megfosztott 1868-as Edinburgh-i Emblémákon.

Szegény Quarles, milyen ártadanul, későbbi megcsonkíttatását még nem is sejtve szólította meg a gyűjtemény reménybeli olvasóit- szemlélőit. „Az embléma nem egyéb, mint néma parabola. Ne tévesszük szem elől mindazokat az allúziókat, amelyek mind-mind áldott MEGVÁLTÓNKAT ábrázolják, számos különböző alakban. Ö a Szentírásban hol a magvető alakjában jelenik meg, hol halászként, hol pedig mint orvos. S miért ne tennénk ezt nyilvánvalóvá nem csupán a fül, de a szem számára is? A betűk használata előtt az Istenről való ismereteinket a képeknek köszönhettük. És valóban, mi egyebek az egek, a föld, sőt, minden teremtmény, mint dicsőségének kiábrázolásai és emblémái? Mi egyebet mondhatnék; teljék ugyanannyi gyönyörűséged az olvasásban, mint nekem az írásban. Isten legyen veled, olvasó. Francis Quarles.”14

Ezek az olvasóhoz intézett sorok sokkal inkább egy színielőadás prológusára, mintsem egy könyv előszavára emlékeztetnek. Quarles drámai vénáját kortársai is felfedezték; az emblémacsonkító, de furcsa kiadását jó tanulmánnyal megfejelő Charles Cowden Clarke megírja, hogy Quarles 1639-től egészen haláláig London város történelmi játékainak felelőse volt: „Bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy 1639-től, Dorset earljének felkérésére, Quarles a „Chronologer to the City of London” tisztét töltötte be, egészen haláláig. E feladat lényege az volt, hogy bizonyos meghatározott időpontokban ünnepségekről kellett gondoskodnia, a polgármester rendeletére.15” Más szóval: írott-illusztrált papírszínházának új dimenziókat adott e feladatkör, a gyakorta színpadképre emlékeztető emblémák megszólaltak. Ha már a színpadképet, s a díszletterveket említem, nem hallgathatok el egy véledenszerű egybeesést legkedvesebb Quarles-emblémám (5. könyv, XI.), a 42. zsoltár egy meglehetősen szabad parafrázisa, és egy késő 17., korai 18. századi magyar jezsuita díszletterv között, az úgynevezett Soproni Gyűjteményből.16

E kép középpontjában Diana diadalszekerét láthatjuk, amely egy felhőn lebeg, s amelyet két szarvas húz. A két nemes állat energiától duzzad, s szemmel láthatólag diadalmas vágtájukra készülnek. William Simpson (ezúttal nem Marshall) Quarles szövegéhez készített rajzán

Quarles, Francls: Emblemes. William MARSHALL Sculpsit, Printed by G. M. and sold at John Marriofs shop in St Dunstan’s Church Yard, Fleet Street London, 1635. (továbbiakban: Quarles, 1635.) A 3v.

15 Cowden Clarke, Charles: The Poetical Works of Richard Crashaw and Quarles’s Emblemes. Edinburghi 1868.189. p.

16 JANKOVICS, JÓZSEF (ed.): The Sopron Collection of Jesuit Stage Designs. Eva Knapp, István Kilian, Terézia Bardi, Marcello Fagjolo. Bp., 1999.228-229. p.