Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: Francis Quarles: Emblemes - egy világhírű kép-szöveg gyűjtemény a 17. századból
Petrőczi Éva: Francis Quarles: Enables egy világhírű kép-szöveg... 75 kollégája!). Ez azt mutatja, hogya a képekben beszélés művészete iránti érdeklődés folyamatosnak tekinthető a német kultúrában.9 Mivel Quarles művészetét igen sokan és igényesen elemezték — olyan nagyhírű tudósok, mint Karl Joseph Höltgen és John Harden10 * — nem volt könnyű eddig mellőzött, apró, de talán fontos részletekre bukkannom. Az első, eddig rejtve maradt vagy legalábbis nem hangsúlyozott tény nem is magára Quarlesra, de méltadanul árnyékban hagyott alkotótársára, a grafikus William Marshall-ra vonatkozik. Az ő szerepe Quarles emblémagyűjteményének sikerében sokkal nyilvánvalóbb lesz, ha megismerjük egy másik munkáját, vagy inkább iker-művét, Robert Herrick műveihez írott epigrammáját, amely a költő ugyancsak Marshall-féle, határozottan „árkádiai” jellegű portréja alatt olvasható.Mint a már idézett Höltgen professzor egyik publikációjából kitűnik, Quarles és Herrick életrajzában számos párhuzamos elem található. Mindketten cambridge-i diákok voltak, egy ideig egymás közelében is laktak, a St. Vedast egyházközség tagjaiként, s számos közös barátjuk is volt, főként jogászok. Marshall rövid üdvözlőverse tele van ugyan üres közhelyekkel, de egyeden olyan sora mégis akad, amely segít megérteni emblémaillusztrációinak lényegét is: „Admisces Antiqua Novis, Iucunda Severis.” („Régi dolgokat újakkal keversz, játékosakat komolyakkal.”)12 * Pontosan ugyanez a kettősség, a tragikus és komikus elemek vegyítése a titka az Emblémák világraszóló, még ma sem feledésbe merült sikerének. Marshall kicsinyke rajza Herrick verseihez felfogható másik, jelentős teljesítménye összefoglalásának is Herrick ünnepélyes mellszobra, a félig-angyali táncoló nimfák, a lebegő kerubok és Pegazus, a költészet szárnyas lova teljes egészében az Emblémák képi és szóbéli világát juttatja eszünkbe, annak ellenére, hogy mentes minden vallásos-biblikus utalástól. E kis illusztrációra tekintve Aby M. Warburg szavai juthatnak eszünkbe: „A patetikus gesztusok vulgáris latinját mindenütt könnyen megértették, nemzeti hovatartozástól függedenül.” (Warburg jellemzi így a nem-verbális kommunikációt, Dürerről írott esszéjében!) Igen, a gazdag, helyenként csaknem balettszerű marshalli mozdulatvilág nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Quarles szövege ne legyen a feTÜSKÉS, GABOR: Imitation and Adaptation in Late Humanist Emblematic Poetry: Zsamboky (Sambucus) and Whitney. In: Emblematica, 2001.265-266. p. Kz Emblems legutóbbi, modem kiadása az ő nevükhöz fűződik: Zürich-New York, 1993. 1' HÖLTGEN, Karl JOSEPH: Herrick, the Wheeler family and Quarles. In: Rewiew of English Studies, 1965. 399-405. p. 12 Rhys, Ernest J. M. (ed.): The Lyrical Poems of Robert Herrick. Dent, s. d. (William Marshall portréjával és dicsérő versével.) 3 WARBURG, Aby M.: Dürer és az itáliai antikvitás, lm UÓ: Válogatott tanulmányok. Bp., 1995. 152. p.
