Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: Francis Quarles: Emblemes - egy világhírű kép-szöveg gyűjtemény a 17. századból

74

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

Még egyszer visszatérve a heidelbergi körökhöz: e város számos módon hozzájárult Quarles pályájának alakulásához. Hogy csak néhányat említsek: az emblémák nőalakjait mindig egy csipetnyi szarkazmussal ábrázolja szöveg- és képíró egyaránt. Minden valószínűség szerint Elizabeth Stuart, a szegény Szívek királynőjev (netán egy előleg Lady Diana?) hatott rá így az asszonyi állatok megítélését illetően. Elizabeth volt az, akit Prága polgárai könnyűvérűséggel vádoltak, s akit egy jezsuita neveltetésű német humanista költő, Jacobus Balde bizony jócskán tollhegyre tűzött. Balde (1604-1668) ott volt a vendégseregben, s a meghívást egy nem éppen hízelgő latin versezettel hálálta meg, amelyben a hercegnőt nagyravágyással, a királyi trón utáni kapaszkodással vádolja, továbbá azzal, hogy V. Frigyest ő hajszolta bele a harmincéves háborúba, hatalma és javai elvesztésébe: „Mivelhogy atyám király, én is egy király hitvese kívánok lenni, szeretett férjem.. ,”6 Érdemes ehelyütt idéznünk Hermann Wiegand szavait a Parnassus Palatinus c. antológia bevezetéséből. „A protestáns Heidelberg — a 16. század második felétől egészen a végzetes kimenetelű csehországi kalandig - az európai humanista kultúra egyik központja volt.”7

Hadd zárjam e Quarles kontra Németország részt két olyan, további adattal, amely ezen ország alkotóinak fokozottan képi- emblematikus gondolkodását-érvelését bizonyítja.Az első: Kovács Sándor Iván egyenesen a németekre jellemző ikonofil magatartásban látja Szenei Molnár Albert egész életművének erősen képi, helyenként egyenesen festői jellegét. Köztudomású, hogy Molnárt házassága és baráti, hittestvéri, patrónusi kapcsolatai több mint harminc évig Németországban tartották, többnyire épp Pfalz határain belül. Heidelbergben például — még teológiai tanulmányai idején — a Kazimir Kollégium lakója volt. Szenei Molnárt nem nevezhetjük ugyan szabályos embléma-szerzőnek, Institutio- fordításának címlapján azoban egy erőteljesen emblematikus rajz látható. A rövidke, dramolett-szerű előszó, test és lélek párbeszéde, világítja meg a rejtélyes címlap értelmét.8

A másik, ugyancsak apró, de fontos adalékra Tüskés Gábor egyik cikkében bukkantam. Jeles emblémakutatónk ebben megírja, hogy Goethe könyvtári hagyatékában rábukkantak a magyar Zsámboki János, alias Sambucus emblémáskönyvére (Antwerpen, 1564), méghozzá közös kötésben Alciato mester emblémáival. (Emlékszünk: Quarles pohárnokKÜHLMAN, Wilhelm - Wiegand, Hermann (hrsg): Parnassus Palatinus, Humanistische Dichtung in Heidelberg und in den alten Kurpfalz. Heidelbetg, 1988. 217. p.

7 Uo. 5. p.

8 Kovács Sándor Iván: Szend Molnár redivivus. Bp., 2000. 100., 126. p., ill SZENa Molnár Albert Válogatott művei Bp., 1976.390., 404-405. p.