Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartusz-Dobosi László: Az indiánok lelkéről
54 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) resztényért, akit az indiánok megölnek, a keresztényeknek száz indiánt 7 kell megölniük.” Las Casas pedig szünet nélkül írt, s írásaiban mindig arra a megállapításra jutott, hogy az indiánok éppúgy képesek és készek Krisztus testének a befogadására, mint bármely európai. 1566. július 18-án Madridban, egy dominikánus kolostorban halt meg, s bár egész életét az indiánok védelmének szentelte, eredményeket csak elviekben tudott felmutatni. A gyakorlatban az indiánok kizsákmányolása és elnyomása tovább folytatódott, és ez több helyen az indián törzsek teljes kihalásához vezetett. A gyarmatosítók hódításaikat, ún. „felfedező útjaikat”, egyfajta alkotó tevékenységként ünnepelték, mintha ezek a területek nemcsak felfedezésüket, hanem létüket is nekik köszönhették volna. Ezért a legtöbb európai gyarmat megszerzésének tényét azzal a jogilag támadható és tár- gyilag többnyire téves érveléssel indokolták, hogy elsőként érkeztek oda, és így a „senki által nem birtokolt területet”, ún. „rés nullius”-ként politikailag, jogilag és kulturálisan is saját fennhatósági területükhöz csatolták. Ez a gondolkodásmód az egyértelmű Európa-központúság gondolatköréből, s egyfajta felsőbbrendűségi tudatból eredt. Az indiánok és az európaiak kultúrájának találkozása, az utóbbi dominanciáját eredményezte. Nem lehet akkulturációról, mint kölcsönös kultúrcseréről beszélni. Az európai ember gondolkodását és tevékenységét mindenütt az erkölcsi és civilizációs magasabbrendűség tudata vezette, amelyet ideológiailag is igyekezett alátámasztani.7 8 Ez a felsőbbrendűségi érzet három alapvető tényezőn nyugodott:- a hittérítői küldetéstudaton,- azon a felfogáson, hogy a gyarmatnak kiszolgáló szerepe van az anyaországgal szemben,- valamint a technikai és katonai fölényen. A pénzéhes telepesek úgy gondolták, hogy ez a felsőbbrendűségük mindenre feljogosítja őket. Ez ellen a téves felfogás ellen küzdött Las Casas egész életén keresztül, s ezzel a felfogással szembeszállva jöttek létre később a jezsuiták híres redukciói is, amelyek hosszú időn keresztül a béke szigetei voltak az indiánok számára. 7 Las Casas, 1999.18-20. p. 8 BnTERU, URS: „Vadak” és „civilizáltak”. Bp., 1982.
