Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartusz-Dobosi László: Az indiánok lelkéről

Az indiánok leikéről

Bartusz-Dobosi László

A

z „Újvilág” felfedezését követő XVI. században, az Európából kivándorolt lakosság sokszínűségéből adódóan, az őslakosok megítélése különbözőképen alakult, az egyes csoportok érdekei szerint. A csoportok közötti legjelentősebb ellentét, a busás haszon reményében ideérkezett gyarmatosítók és a reformáció miatt Európában pozíciót vesztett Katolikus Egyház szerzetesei között állt fenn. E két csoport érdekei már az indiánokhoz való hozzáállás mikéntjében is különböztek egymástól, hiszen ez határozta meg, hogy mit lehetett velük kezdeni. Az ellentét közöttük emiatt kibékíthetetlennek tűnt, hiszen az egyik kizsákmányolni, használni, a másik megtéríteni, európaizálni akarta az indiánokat.

A gyarmatosítók, s általánosságban az európai közvélemény „Gentes sin razon”-nak, ész nélküli lényeknek tartotta az indiánokat. Ezt, az ember és az állat közötti valamiféle átmeneti állapotnak tekintették, és ezért minden lelkiismeret-furdalás nélkül pusztították őket.

Ez ellen a tévedés ellen lépett fel többek között Bartolomé de Las Casas, aki kezdetben magányos harcot folytatott, de később több szerzetesrend is csatlakozott e nemes elhatározáshoz. Las Casas 1484-ben született1 Sevillában, s mint gyarmatosító maga is részt vett Kuba meghódításában. Ott azonban megundorodott társai kegyetlenkedéseitől, s az indiánok legjelentősebb védelmezője lett.2

' Sok helyütt az 1474-es év szerepel születési évként, de ez téves. Ld. LAS CASAS: Rövid beszámoló az Indiák elpusztításáról. Bp., 1999. (továbbiakban: LasCasas, 1999.) 157. p.

2 CSERHÁTI SÁNDOR: Don Bartolome de Las Casas, az indiánok atyja, 1477-1566. In: Theológiai Szemle, 1966.9-10. sz. 304-309. p.