Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - RECENZIÓK - Csorba Dávid: Győri L. János (sajtó alá rend.): Nagyari József tábori prédikációi (1681-1683)
Recenziók 149 kerültek közlésre. A kiadott szövegek egyrészt folyamatos filológiai háttéranyaggal vannak lábjegyzetelve, másrészt ezek végén külön tárgyi jegyzetek, magyarázatok találhatók. Az egyes beszédek szerkesztését a sajtó alá rendező irodalomtörténész egységesítette, nemcsak az eredeti corpus pontatlan jelöléseit formázta (az alfejezeteket rendezte, az igehelyeket a Tótfalusi Bibliához alkalmaztatta), hanem a homiletikai őrszavakat külön kiemelte, ezzel átláthatóbbá tette a prédikációk részeit. A személyesség jegyeit hordozó szöveg (önéletrajz, emlékirat, vallomásirodalom) esetén kulcskérdés, hogy az értelmező milyen elméleti vagy filológiai segédanyaggal helyezi el a korszakban az adott művet, oldja fel annak szubjektív nézőpontjának esetlegességét. A Nagyari-kötet kiadója hangsúlyozottan figyelt erre a szempontra. A hadjáratok idején készült beszédek textusait a prédikátor szabadon választotta, és nem szakadt el a reálpolitikai helyzettől, applikálta a beszéd hasznait a hallgatóságra, sőt speciális esetben külön a tábori vitézekre és vezetőkre, és külön Apafi fejedelemre. A kötet közreadója ezt az alaphelyzetet mindig szembesítette a hadtörténeti szakirodalomnak az 1681-83-as hadbavonulásokra, csatákra és tárgyalásokra vonatkozó értesüléseivel (Trócsányi Zsolt monográfiájával), és a korabeli emlékirat irodalom napló jegyzeteivel (Bethlen Miklós, Inczédi Pál és egy eddig figyelmen kívül hagyott szász előkelő, Miles Mátyás ítéleteivel). Továbbgondolásra késztet az előtanulmány hatalmas történelmi horizontot megrajzoló gondolati íve. Már Dienes Dénes utalt arra, hogy a 18. század református teológiai gondolkodásának alapvető jegye a szintetikus jelleg, amely 17. századi alapon áll. Nagyari József beszédei kapcsán hasonlóan ítélhetünk. A wittenbergi történelemszemlélet, a prófétai megszólalás, a coccejánus tipológia, a nemzeti és egyéni sorskérdések együttes bibliai hátterű megítélése, kegyességének puritán jegyei mind-mind ennek a sajátos teológiai egységnek a jegyei. Igazat adhatunk a kiadást előkésztő Győri L. Jánosnak, Nagyari József beszédei átfogják a magyar reformáció irodalom teljes szellemi horizontját, összegzik és egyben le is zárják azt. Egyrészről az önálló magyar politikai életforma keresésének is ekkor, az 1680-as évek végén zárulnak le az útjai, másrészről pedig a 17. századi prédikátor ráérzett a kiemelt jelentőségű pillanatra, és prófétai beszédeinek kontúrjai az addigi biblikus történelemszemlélet teljes palettáját felvonultatták. Elég csak az 1683/5. prédikáció tíz pontból álló zsidómagyar sorspárhuzam katalógusára gondolni, melyet hasonló teljességgel aló. század reformátor írói óta nem foglaltak össze. Vagy utalni arra, hogyan jutott apóriaba a s^ent /«(-/-koncepciót hangsúlyozó prédikátor (1681/2.), amikor Bécs ostroma és a párkányi csata idején a hadi helyzet napi szinten változott (1683/12.).
