Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 2. szám - DOKUMENTUM - Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről

Csohány János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről 139

épül fegyelmezettebb, s a nép: a „munkásosztály és parasztság” érdekeit jobban szem előtt tartó proletárdiktatúrában. Ebben a történelmi, társadalmi és politikai szituációban az egyház helyzete sem változott, ezért szolgálata sem. Nem bizonyult igaznak az a kritikája, hogy az egyházkormányzat megítéltetett és eltévesztette az egyház útját. A Bereczky Albert és Péter János által tanított és vezetett út és szolgálat ma is a feladata. Egyházunknak úgy kell a megváltás evangéliumát hirdetnie, s a Krisztus rendelte sákramentumokat kiszolgáltatnia, s úgy kell rendeznie a maga belső életét, hogy azokat a jó gyümölcsöket teremje, amelyek által jóra segítővé és valóságos áldássá tud lenni.

Eddig akármilyen ostrom alatt voltam, egyházi tisztségemről nem mondtam le. Mégpedig azért, mert nem tartottam döntésre érmek az időt. Félelemtől és félemlítéstől, gyávaságból és kitérésből dönteni felelődén lett volna.

Egyre többen fordulnak hozzám olyan kérdéssel, hogy vegyem újra kézbe az egyházmegye vezetését, s azzal az egész egyházunk helyzete kibontakozását is segítsem elő. Ezeket a kéréseket eltoltam magam elől. A tegnapi nap folyamán egy felkérésre azt a hajlandóságomat fejeztem ki, hogy kész vagyok a kérést közösségben megvizsgálni. Ennek két feltétele van. Az egyik az, hogy Péter János iránt a bizalom, legalább azokban, akikkel beszélek, helyreálljon, s azok vállalják a bizalom helyreállításáért a szolgálatot. A másik feltételem pedig az, hogy csak a tisztségükben megmaradt, vagy lemondásukat visszavonó atyafiakkal tárgyalok, s e tárgyalások irányuljanak bűneink megítélésére, látásunk, tanításunk, intézkedéseink érvényességének megvizsgálására és ezek útján elsősorban arra a felelősségre, amely mindnyájunkra a mostani időkben fokozottabban hárul. Nem tudom, hogy ez a vizsgálódás meg fog-e történni, és azt sem, hogy ennek a vizsgálódásnak mi lesz az eredménye.

Afelől bizonyos vagyok, hogy addig nem tud elrendeződni egyházunk élete, és nem tud megtörténni a valóságos megújulás, amíg felelős egyházi vezetők látást, bizonyságot nem kapnak arra, hogy kimondják, hogy egyházunk alapjában és lényegében nem tévesztette el útját, mert helyesen ismerte fel kairosát, s Bereczky Albertben és Péter Jánosban a magyar református egyháznak Istentől adott vezetőit. A bűnök, hibák és tévedések bennünket és szolgálatunkat megbélyegezhették, de az Isten kijelentését, felismert akaratát meg nem ronthatták.

Kedves Barátom! Ne vedd zaklatásnak ezt a hosszúra nyúlt levelem. A Te legbűnösebb barátod írja, ha ugyan elfogadsz barátodnak. De mindenesetre legutolsó testvéred a Krisztusban. A felelősség íratta velem ezt a levelet, mert számomra szinte elhordozhatatlan a szégyen, az, ahogyan egyházunk most van, nem tud pozitív szolgálatot végezni népünk élete kibontakozásában, s a nagy alkalmak idején néma maradt. Szívem